Transz, művészet és kommunikáció

Ki gondolta volna harminc éve, hogy a hazai performansz- és akcióművészet központja Érsekújvár lesz? A dolgok alakulásában komoly szerepet játszik az a tény, hogy Juhász R. József, a hazánkban akkoriban szinte ismeretlen műfaj megszállottja épp ebben a városban élt. Ő volt az, aki kis csapatot toborzott maga köré (Németh Ilona, Mészáros Ottó, Simon Attila), és 1988-ban megszervezte az első Transart Communication fesztivált, melynek programja a művészlelkek mellett az állambiztonságiakat is felettébb érdekelte. Akik ott megfigyelőként buzgón jegyzeteltek, elmondhatják magukról, hogy jelentős, már-már forradalmi történések szemtanúi voltak.

A kezdetektől a jelenig

A jubileumi tárlaton látható fotók közül talán az első év anyaga a legizgalmasabb. A kezdetekről csak rossz minőségű, fekete-fehér, ám felbecsülhetetlen értékű képek maradtak fenn, aztán jönnek időrendi sorrendben a további évek legemlékezetesebb performanszairól készült fotók, amelyek nyilván nem adhatják vissza a pillanat művészetét, a helyszín, a művészi koncepció, a társadalmi aktualitás és a nézők bevonása által létrejött egyszeri és megismételhetetlen történést, arra azonban alkalmasak, hogy beleszippantsunk a Transart Communication fesztiválok hangulatába. A galéria a kezdetektől szorosan együttműködött a fesztivál szervezőivel, az évek során számos videó- és fotódokumentációt ők készítettek, illetve nekik köszönhetően maradtak fenn. Helena Markusková igazgatónő a megnyitón fejből szórta az évszámokat, a neveket és a sztorikat szlovákul és magyarul is, ami azt mutatja, hogy szívvel-lélekkel dolgozott együtt ezekkel a csodabogarakkal. A performansz ugyanis, látványossága ellenére meglehetősen elvont, nehezen befogadható művészeti ág. Valahol a képzőművészet, az irodalom és a színház hármas határán helyezkedik el, de a filozófiával is bátran kokettál.

Emlékezetes pillanatok

Az 1. kísérleti irodalmi-művészeti fesztivál 1988. június 17–19. között zajlott Érsekújvárban, az akkori cseh, szlovák és magyar akcióművészet krémjének részvételével. Ott valósult meg például Július Koller emblematikus „kulturális szituációja”, amely során kiüresedett jelszavak felfestésével mondott véleményt az 1968 utáni helyzetről. Festékszóróval fújta egymásra a következő jelszavakat: demokratikus szocializmus, kemény valóság, konszolidáció, újféle gondolkodás, peresztrojka, több szocializmust. A rétegek egy idő után olvashatatlanná váltak a vásznon – azon ideák felismerhetetlen maradványaivá, amelyek meghatározták a kor arculatát és az emberek életét.

Michal Kern ugyanitt mutatta be Mindnyájan egy fészekből származunk című performanszát, amellyel a hasonlóan gondolkodó művészek összetartozását hangsúlyozta. A résztvevők között szálanként szétosztott egy madárfészket, ezzel az ökológiai és társadalomkritikus gondolkodást egyaránt tükröző metaforikus gesztussal pecsételve meg szövetségüket.

A következő, 1989-es fesztiválnak már sztárvendége is volt: a magyar-kanadai Monty Cantsin tette tiszteletét Érsekújvárban, ami akcióművé-szeti berkekben körülbelül akkora jelentőséggel bírt, mint a rockzenében egy Rolling Stones-koncert. De ott volt Bukta Imre, a magyarországi akciószíntér eredeti szemléletű alakja, vagy a vajdasági Szombathy Bálint, aki performansza során a kitalált költő, Tsúszó Sándor sírját fedezte fel az érsekújvári temetőben, gazdagítva a mitológiát.

Fontos a kommunikáció

A fesztiválon fellépő művészek nem zárkóztak el az utca emberétől, sőt, szinte sportot űztek abból, hogy minél többen szerepeljenek köztereken. Évente beléjük lehetett botlani Érsekújvár utcáin, így a járókelők is találkoztak ezekkel az egyszeri műalkotásokkal, és persze különböző módon reagáltak rájuk. Egyszer, a kilencvenes években szemtanúja voltam annak, ahogy néhány szatyrokkal felpakolt asszony fél órán át tátott szájjal követett egy utcán sétáló, improvizatív performanszt végző amerikai művészt.

A rendezvény később kinőtte a várost, és az egész régióban otthonra talált (Pozsony, Kassa, Prága, Karlovy Vary, Brünn, Monor stb.). A szervezők (akik ma már nem Stúdió Erté, hanem Kassák Centrum néven működnek), eddig több mint 500 művészt láttak vendégül a világ minden tájáról. Idén négy hónapon át zajlottak a különböző rendezvények, például dunai performansz-hajózás, országhatárokon át vonatozó művészeti projekt vagy főzőperformansz.

Juhász R. Józseftől megtudtuk, hogy az idei Pohoda fesztiválon ázsiai művészekkel debütáló Performance Box például akkora sikert aratott, hogy visszahívták őket, úgyhogy jövő nyáron dél-amerikai performereket visznek Trencsénbe.