Tovább zakatol a Csík-vonat

Varnus Xavér mondja egy minapi interjújában, amelyben a komoly- és könnyűzene kapcsolatáról kérdezték, hogy ostoba dolog a muzsika könnyű- és komolyzenére való széttrancsírozása. S lám, ezt a felfogást erősíti a Csík zenekar is, amely azt bizonyítja, hogy a népzene és a 21. századi rockzene is elfér egymás mellett békés szimbiózisban. Sőt, a komolyzenébe ágyazott népzene és a népzenébe visszarévedő klasszikus költészet sem fából vaskarika.
Csíkék jó tíz évvel ezelőtt ismerkedtek meg Lovasi Andrással és annak akkori zenekarával, a Kispál és a Borzzal, amely meghívta őket előzenekarnak. Eleinte maguk is csak néztek, mint a moziban, aztán gondolták, egy ballépést ők is elviselhetnek.
Elszámolták magukat, így került a képbe Dresch Mihály, Presser Gábor vagy Kiss Tibor is. No és a Magyar Örökség, valamint a Prima Primissima díj. Te majd kézenfogsz és hazavezetsz, Most múlik pontosan, Születésnapomra,Nemlehet még itt a búcsúzás, s a többi sláger „csíkosított” változata. A Lélekképek mégis mindennél tovább megy, s eddig nem ismert kevercseket hoz létre. Békésen megfér Juhász Gyula költészete (Őze Áron tolmácsolásában), ahogy Ferenczi György és a Rackajam, Kiss Tibor roma beütésű Fekete l´amoure-ja, a széki Hobó, de a széki és szilágysági népzene Lukács Miklós által átírt kamarazenésített (Vivace) változata is. Ja, és Beethoven Holdfényszonátáját ki ne felejtsem.
A szakma által tradicionális etnó-rocknak nevezett műfaj újabb határaihoz érkezett. Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen – éneklik Csíkék. A vonat februárban megáll Dunaszerdahelyen és Érsekújvárott is, hogy újabb rajongók szálljanak fel rá.

Juhász Dósa János