Többet is ki lehetett volna hozni az örmény népirtásról szóló filmből

Valahogy így voltam Az ígérettel is, mert amiről beszél, vagyis az 1915 és 1917 közötti törökországi örmény népirtás, fontos és mindmáig kibeszéletlen téma. Persze, készült már róla film, doku, ott van a történelemkönyvekben, ám leginkább csak a lapszélen, keretes adalékként. Nemcsak fontos, hanem indulatokat kiváltó téma az oszmán ifjútörök kormány által az első világháború idején megölt másfél millió örmény tragédiája, hiszen a törökök hivatalosan a mai napig sem ismerik el a genocídium tényét. Nem véletlen, hogy egyetlen nagyobb hollywoodi stúdió sem akart foglalkozni a történettel, így tulajdonképpen csak a szerencsének, pontosabban egy azóta elhunyt örmény származású üzletember befektetett pénzének köszönhető, hogy láthatjuk Az ígéretet.

Ettől független Terry George (aki korábban már a ruandai népirtásról is forgatott) filmje azért bőven hagy kívánnivalót maga után, hogy mást ne mondjak: némiképpen beváltatlan ígéret marad. Pedig nem kérdés, hogy monumentális és a témáját komolyan vevő mozi született, a probléma leginkább azzal van, hogy Az ígéret nem tudja eldönteni, szerelmi dráma vagy történelmi tabló legyen-e. Nincs azzal gond, hogy a cselekmény az örmény orvostanhallgató, Mikael (Oscar Isaac a Llewyn Davis világa óta remekül mozog nagyjából bármilyen szerepben, ebben is) körül bonyolódik, aki Isztambulban beleszeret az amúgy már foglalt francia nevelőnőbe, mivel megannyi alkotás nyúl ehhez az eszközhöz: pár ember szemszögéből, az ő drámájukon keresztül mutatja be a társadalom tragédiáját.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"285887","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

Csak éppen most ez az eszköz helyenként giccsbe fordul át, egyik percben még a boldog pillanatokat látjuk, a táncoló nevelőnőt és a gyerekeket, az iszogató, egyetemre járó barátokat, majd a következő jelenetekben már hurcolják el koncentrációs táborokba az örményeket, és minden rosszra fordul. Bár tény, hogy Az ígéret sok momentuma kifejezetten erős és letaglózó: ahogy tönkremennek családok, ahogy az anya már senkiben sem mer bízni, ahogy puskatussal verik fejbe Mikaelt, mert örménynek született...

Azonban a több mint kétórás játékidő alatt rendre előjönnek a történelmi drámák ismert kliséi, és a nézőnek folyamatosan ambivalens érzései vannak: itt van egy film, amely látványos, fontos témáról beszél, olykor szívbemarkolóan mutatja be az örmények tragédiáját, közben viszont újra és újra zátonyra fut, túlságosan szentimentálissá, kiszámíthatóvá válik. Nehéz elhessegetni a gondolatot, hogy nem elvetendő film Az ígéret, de lényegesen többet is ki lehetett volna hozni belőle.

Gera Márton