Tisztelt Szerkesztőnő!

Először is szeretném Önnek megköszönni, hogy van egy lap, ha csak néhány oldal is, ahol a mindennapi problémákról, a nehézsorsúakról, bajbajutottakról, lelkünkről, egészségünkről van szó. Ebből a mellékletből megismerhetjük, milyen súlyos gondokkal küszködnek családok, gyermekek, idős, magányos elkeseredett emberek. Örülök, hogy ebben a mellékletben nem a szexről, a csábítás különféle módjairól olvashatunk – ami általában a családok szétzüllesztését eredményezi, és legtöbbször az Ön mellékletében szereplő szerencsétlenek az áldozatai.

Természetesen nem az egészséget védő tanácsokról van szó, bár arról is meg van a véleményem, hiszen egyre azt hajtogatták, hogy a korai terhesség, a különböző betegségek a hiányos szexuális felvilágosítás következményei. Hát azt hiszem, már rég átestek ebben az ügyben a ló másik oldalára, mert annyira felvilágosították a gyereklányokat, hogy ma egy tizennégy éves is több tapasztalattal rendelkezik, mint valamikor nagyanyáink. Sokkal inkább a háziasszonyi teendőkkel kellene a fiatal lányokat megismertetni, hiszen legtöbbjük úgy megy férjhez, hogy még a tojást is nagy dolog megfőznie.

Néhány mondat erejéig szeretnék az idősebbek védelmére kelni. Nagyon megdöbbentett, amikor múltkorjában olvastam az Új Szóban egy „ifjú” véleményét a magyarországi választásokkal kapcsolatban: „a komcsiknak most még sikerült mozgósítani a patkányfaló nyugdíjasokat, de bízunk benne, hogy ez a fajta egyre inkább kipusztul!” Néhány nappal később egy kamaszokról szóló cikkben (2002. IV. 6.) olvasható, hogy „karikatúraszerűen” látják az idősebbeket. Egyikük sem gondol rá, hogy azok a „nevetséges” idősebbek már akár gyerekként átélték a háború borzalmait, kitelepítést, sok-sok betegséget, szenvedést, szerettük elvesztését, ami mind-mind nyomot hagy az emberben, összeroskad a terhek alatt. Mégis ezek az idősebbek képesek hajnalban felkelni, fóliázni, még betegen, holtfáradtan is, hogy drága csemetéjüknek – aki szegényke 11-ig alszik – mindene meglegyen: Yamaha motorkerékpár, hifi-torony, számítógép, mobiltelefon stb. Hálából a kedves szülő hallgathatja a bömbölő zenét, amit néha az egész környék „élvezhet”, vagy a fülsiketítő motorzúgást, amit még a másik falu végén is lehet hallani. Teljesen el vannak telve magukkal, figyelembe sem veszik, hogy más is van a világon: idősek, betegek, gyerekek. Hála Istennek, vannak kivételek is, remélem belőlük van több.

És még egy felháborító dolgot olvastam egy fiataloknak szánt „vicces” kvízben: „Mit teszel, ha fehérbotos nénit látsz a zebránál?” Az egyik meghökkentő válasz: „eltaposom, mint a döggombát”. Hát ilyenen nevetnek ma a fiatalok?

P. Gy.