Timbuktuban könnyű meghalni

Fel is csattant a taps a Thermal Szálló teraszán, amikor a hírt közzétették. A magyar film „napszámosai”, alkotók és fesztiváltudósítók ujjongva vették tudomásul, hogy a 2007-től létező rangos elismerésnek ismét van magyar esélyese. Az első épp Mundruczó volt, 2008-ban a Deltával, ám akkor a franciák nyertek. Két évvel később Fliegauf Bence rendezése, a Csak a szél került be a kiválasztott művek közé, akkor viszont az olaszok ünnepeltek. Komoly elismerés a díj, de már az is jelentős sikernek számít, ha a legjobb három közé bekerül a film. Azt a hármat ugyanis (a július végi római döntés után) az Európai Unió 28 országának 24 nyelvén forgalmazzák. A győztes alkotó nevét december 17-én Strasbourgban hozzák nyilvánosságra. Mundruczó filmje mellett egy-egy francia, svéd, spanyol, lengyel, német, osztrák, olasz, szlovén és görög opus versenyez, közülük nem egy Karlovy Varyban is szép sikerrel szerepelt. Hogy aztán holnap itt kit indítanak nagy pályára, mint tavaly Szász János filmjét, A nagy füzetet, arról már javában folynak a találgatások. Sokakat meghatott az izlandi Hafsteinn Gunnar Sigursson rendezése, az Észak Párizsa. Már a cím is meglepő, hiszen ezen a korán sötétedő, hűvös, esős északi szigeten nincs is olyan fényes, lüktető metropolis, mint Párizs. Ám, amint a rendező hangsúlyozta: Izland ugyanolyan gyűjtőkatlana a világ különböző nemzetiségeinek, mint a francia főváros. Filmjének hősei mégis helybeliek: apa és fia, akik soha nem voltak lelket melengető kapcsolatban. Hosszú évekig nem is látták egymást. Amikor a történet elején megjelenik a társát, lakását és egzisztenciáját elveszített apa, felnőtt fiát nem is tudja másképp üdvözölni, mint azzal, hogy: „De megnőttél!”. Igen, közel a negyvenhez szép szál ember lett belőle. Persze az ő élete sem harmonikus. Az alkohollal való küzdelmet ugyan megnyerte, önmagával vívott komoly csatáinak azonban még mindig nincs vége. Szerelmi kapcsolata recseg és ropog, a felkínált iskolaigazgatói állásért egyáltalán nem lelkesedik, maradna inkább tanárnak, miközben magányos köreit futva egyre távolabb kerül saját magától. Főleg, hogy az apja kínjai, bajai is rászakadnak, s egy egész problémaláncolatot kellene megoldania. Fanny Ardant után egy másik kiváló színésznő, az olasz Asia Argento is rendezőként mutatkozott be a fesztiválon. Amíg Ardant filmjében, a Szenvedélyes ritmusokban egy házasság tartópillére dől romba, Argento történetében egy kilencéves kislány sorsa forog kockán. A szülők már halálra marják egymást, szét is költöztek, mindkét fél megtartotta kedvenc gyermekét, csak van egy harmadik kislányuk is, akihez igazából egyikük sem ragaszkodik. Talán mert ő az egyetlen a családban, aki normális, és tisztán látja, mi zajlik körülötte. Apja is, anyja is híres emberek, egocentrikusak és hisztérikusak, érzelmeikből igazán csak a hivatásuk kap. A két nagyobbik lány így is elvan, egyedül a legkisebb, aki mindkét oldalról szeretetre vágyik, s mivel nem kapja meg sem itt, sem ott, szenvedi a helyzetet. Fájó és felkavaró a film, a gyermeki lélek legmélyebb bugyrait nyitja meg. Charlotte Gainsbourg (Lars von Trier nimfomániása) az anya. Hosszú, sötét parókával, vörösre festett ajkával sokáig szinte felismerhetetlen, Gabriel Garko az apa, az elviselhetetlen bájgúnár szerepét teljesen kimeríti, a kislány, Giulia Salerno pedig egyetlen tekintetével is képes hiteles partnerükké válni. Két szlovákiai magyar színésznőt is sztárként kezel a fesztivál. Bárdos Judit Fair Play-beli arcával tele a város, a legkülönbözőbb helyszíneken fedezhető fel nagyméretű fotója. Még a háromkerekű sétajárgányokat is az ő képe díszíti, így nem egyszer úgy suhan el az ember mellett, mintha csak az Andrea Sedláčkovával forgatott cseh versenyfilm futóbajnokát játszaná tovább. Szlovák–cseh koprodukcióban készült a másik filmje, a Csendben, amelyben a nemrég elhunyt zongoraművészt, Edith Kraust formálja meg.Kerekes Vica is egy friss cseh filmmel van jelen Karlovy Varyban. A Holnaptól mindig versenyen kívül kerül a nézők elé. Főhőse egy erős, energikus vállalkozó, aki ázsiai üzleteléseiből él itthon átlagon felüli életet. Mellette virul a vásznon Kerekes Vica, akit a csehek már félig-meddig a magukénak is éreznek, hiszen többet forgat Prágában, mint Pozsonyban vagy Budapesten. Pár szóval összegezve az elmúlt két napot: a mellékszekciókban vetített alkotások közül jóval nehezebb választani, ott több az érdekes, gondolatgazdag, eddig sosem látott történet, mint a versenyben. Xavier Dolan, a huszonöt éves kanadai fenegyerek újra és újra meg tudja lepni és döbbenteni az embert (Tom a farmon, Mommy), az orosz Andrej Zvjagincev (Leviatan) most is robbant a vásznon, a mauritániai Abderrahmane Sissako nevét pedig egy sivatagi tragédiával, a Timbuktuval kell megjegyezni. Más világ, távoli kultúra, de ez is eljutott Karlovy Varyba.