Tiltott körzet űrből jött rákoknak

Az újkori mozizás számára a District 9 is új utakat próbál járhatóvá tenni.

Egyszerű a sztori. Dél-Afrika fölé megérkezett és ott meg is rekedt a földönkívüliek űrhajója; hosszú évek óta állomásozik Johannesburg felett. A rákoknak nevezett űrlényeket, akikről nem tudni, milyen szándékkal jöttek, s meddig maradnak, el kell helyezni. A kilences körzetben, elkülönített (menekült)helyen, a titkos zónában léteznek gettósítva, ahova embereknek tilos a belépés. A rákok azonban kezdenek a helyiek terhére lenni. Ezért a körzeten kívül élő nem idegenek, vagyis az őslakosok felveszik a harcot a rákokkal, hogy új, a városon kívüli helyre telepítsék őket. Sima akciós sci-fi is lehetne ez akár, Neill Blomkamp rendezése azonban túlnő az akciófilm státusán, mivel ő újszerű megközelítéssel nyúl az emberekkel kapcsolatot kereső idegenek ábrázolásához. Az űrlényeket nem a megszokott, valóságtól elrugaszkodott szimpla akciójáték szintjén hozza kapcsolatba az emberi társadalommal.

A rákok lényével - újszerűségként - ebben a filmben megteremtődik az űrlényeknek az emberekkel kommunikálni képes, gondolkodó, tudatosan cselekvő, fejlett műszaki intelligenciával bíró változata, amely nem támadó szándékkal közeledik.

Újszerű a dokumentumfikciós vagy áldokumentumszerű műfaj is - vagyis a sztori közvetítésének az a módja, hogy a District 9 úgy tálalja a földönkívüliek földre érkezését és otthonfoglalását, mint tényt, mint a tévéhíradós tudósítások szintjén közvetített, a mozgóképes dokumentum eszközeivel feldolgozott valóságot.

Újszerű továbbá, hogy ez az akciósci-fiverzió, amely tényszerű létezésformákat, civilizációs képzeteket mutat a más bolygóról származó lények életéből, műfajilag sokfelé ágazik. Van benne akció, üldözős horror, magas műszaki fejlettséget felvonultató háborús vonal, azaz acélmágia-hatalommal fűtött monumentális gépháború. Sőt, még a helyenként barátságpillanatokkal melegítő lélek jelei (vagyis a lélekábrázoló dráma elemei) is felfedezhetők benne. A továbbiakban pedig arra utaló tartalmi elemek boncolgatása következik, hogy a District 9 (ez is újszerűség) gondolati film is.

Újszerű a District 9 abban is, ahogy sci-fi motívumként életre kelti, majd a földre hívja, és itt, számukra idegen, ember által lakott környezetben elhelyezi az űrlényeket, a rákokat. Neill Blomkamp ábrázolásmódjának révén az űrlények érkezése, jelenléte, majd gettósítása nagyon is emberi, mai vonatkozású valót asszociál: a bevándorlók problematikáját sugallja. Ezt az asszociatív kapcsolódást erősíti részint a film elején bevágott riportokban megszólaló helyiek véleménye az idegenekről, részint ezt az érzettársítást váltják ki - többszörös áttétel folytán - a nigériaiak bűnözők viselkedésére vonatkozó passzázsok is, akik közül (a film valósága szerint) egyesek megpróbálnak ilyen-olyan hasznot húzni az elkülönített, kirekesztett rákokból.

Való igaz, az említett két vonatkozásában ez a sci-fi meglehetősen próbára teszi tűrőképességünket, vagyis erősen megtorpedózza toleranciaszintünket, azzal provokálva, hogy felmérjük magunkban, mit bírunk elviselni, mit tűrünk el az idegenekkel, s mindenféle mássággal kapcsolatban. E két vonatkozásban a film minden bizonnyal felzaklatja az érzelmeket, vagyis nem lehet érintettséget elutasító közönnyel szemlélni. Nem lehet úgy nézni, (Fotó: Palace Pictures) hogy az idegenekkel (a valamilyen szempontból másokkal) szemben bennünk képlékenyen kavargó képet ne befolyásolja, ne vigye ilyen vagy olyan irányba. Mentségére legyen mondva, a District 9 nem foglal állást, ránk bízza az álláspont kialakítását. Bár az ember főhős és űrlény főhős kapcsolatának alakulását figyelve a produkció inkább pozitív irányba teszi le a voksát. Azt viszont az idegenjegyekkel, azaz az űrfolyadékkal megfertőzött ember főhős sorsával egyértelműen kimondja, hogy valamilyen tényező okán bárki átkerülhet a másik oldalra: lehet idegengyűlölőből gyűlölt idegen, kirekesztőből kirekesztett.

Az akciós sci-fi kedvelőinek moziban nézve hangzásában, látványában, akcióival, lehengerlő technikai hátterével, felvonultatott fegyverarzenáljával bombasztikus élményt kínál(hat) a film. Képernyőn nézve azonban minden bizonnyal csak guminőhatást ér el ez a mozgalmas, monumentális gépfilm. Fanyalgóknak viszont nem kötelező végigszenvedni sem így, sem úgy.