Termékeny találkozások

Pozsony. A kortárs drámák színe-javából válogatnak szlovák rendezők, illetve szlovák szövegeket vesznek kézbe külföldi színházi alko-tók a Szlovák Nemzeti Szín-ház új évadában. Hogyan éli meg a mai ember az elidege-nedett világot és miként tükrözi ezt az utóbbi egy-két évtized drámairodalma? Erre keresi a választ a 2015/16-os szezonban a pozsonyi Nemzeti prózai társulata.

Pontosabban: nem csak az új évadban, hanem várhatóan a következőben is, hiszen a nemzetközi projektek egy része későbbre marad. Várhatóan 2016/17 folyamán kerül színre az a darab is, amelyen Esterházy Péter dolgozik a pozsonyi teátrum felkérésére. Viszont: a most induló évadban biztosan vendégeskedik magyarországi rendező a szlovák fővárosban, noha a tárgyalások végeredménye és a konkrét személy még nem ismert. Egyelőre annyit tudni, hogy Roman Polák, a prózai társulat igazgatója a szezon utolsó bemutatóját, Viliam Klimáček új darabját bízná magyar rendezőre. A Sissit kifejezetten a Szlovák Nemzeti Színház számára írta a jeles szlovák szerző, és ahogy a címből is egyértelmű: Erzsébet királyné történetét dolgozta fel. Ez itt nem cukorhabos operett: Klimáček az érett nőt állította drámája középpontjába, aki az udvar fojtogató szabályai között, fia halála és férjétől való elidegenedése után az adott korban különösnek tűnő szenvedélyekben – intenzív tornában, diétában, lovaglásban, utazásokban, a görög nyelvben – és elfojtott vágyaiban keresi legalább a belső menekülés útját.

De térjünk vissza az évad elejére. Az első két premier novemberben esedékes. Michal Vajdička Daniel Majling dramaturg közreműködésével Denys Arcand kanadai rendező két filmforgatókönyvét állítja színpadra. Az amerikai birodalom hanyatlása, valamint annak folytatása, a Barbárok a kapuk előtt a szórakozás kultúrájáról, a konzumtársadalomról mesél. Az első rész értelmiségi hőseinek kiüresedett életébe a munkamánia és a szerelem örökös hajszolása – pontosabban ami helyette van: a szex – visz látszólagos értelmet, majd húsz év múlva, a halandósággal szembesülve kell szembenézniük önmagukkal. Ugyancsak novemberre tervezi a színház Tom Stoppard Árkádia című drámájának a premierjét, a darabot Roman Polák rendezi. Tudományos tételek és a nagy történet keresése, az előre nem látható és az eleve elrendeltetett különös kevercse Stoppard műve. A 19. század elején egy angol arisztokrata kisasszony, Thomasina Coverly a következőképpen tudakolja tudós nevelőjétől: „Ha az ember meg tudna állítani minden egyes atomot, és az elméje képes lenne felfogni, hogy melyik merre tartott és hol van éppen, akkor, ha jó, ha igazán jó algebrából, le tudná írni az egész jövőnek a képletét; noha senki sem lehet olyan okos, hogy erre képes legyen, a képletnek akkor is éppúgy léteznie kell.” A dráma 19. századi hősei a cselekmény előrehaladtával a 20. század végén élő utódaikkal váltakozva tűnnek fel életük közös helyszínén, a Coverly-kastélyban, ahol talán Byron is megfordult. A 20. század múltkutató szenvedélyét megjelenítő írónő a kastély könyvtárában hátramaradt iratok alapján szeretné kideríteni a kétszáz évvel ezelőtt a kastély parkjában élt remete kilétét.

De nézzük tovább, milyen találkozások várnak a hazai rendezőkre! A mai német drámából Dea Loher Ártatlanság című darabjára esett a Szlovák Nemzeti Színház választása – Edo Kudláč állítja nagyszínpadra, februárban. És kapunk egy adagot a borongós, elfojtásokkal teli skandináv életérzésből is: Ingmar Bergman kultikus Fanny és Alexanderét – a filmforgatókönyvből kiindulva – Marián Amsler rendezi meg, a bemutató áprilisban jön.

A fordított képletbe, azaz „a szlovák dráma találkozása külföldi alkotóval” vonalba ismét belefért Diego de Brea szlovén rendező, aki Shakespeare Coriolanusával és Brecht Kispolgári nászával már letette a névjegyét a Szlovák Nemzeti Színházban. Ő az idén márciusban tragikus hirtelenséggel elhunyt Peter Pišťanek kilencvenes évekbeli legendás regényét, a vadkapitalizmus tapasztalatából merítő, ma is provokatív Rivers of Babylont rendezi meg a stúdiószínpadon; a bemutató január végén várható. Peter Lomnický „csak most, csak ide” írt Rettegése szintén stúdiótérben elevenedik meg, júniusban. Adott egy pozsonyi autóbeleset, egy beszorult lift a menő bevásárlóközpontban és az áradó Duna. Mi a kapcsolat közöttük? Véletlen? Összeesküvés? Isteni elrendeltetés? Hogyan próbáljuk feldolgozni a félelmeinket, a paranoiánkat, hogyan igyekszünk racionális vagy épp misztikus magyarázatokat találni a traumáinkra? A színházi választ cseh rendező, David Jařab adja majd meg júniusban.

2014-ben a Nemzeti Tízparancsolat című produkciója a szlovák színházi élet egyik legizgalmasabb eseménye volt: 10 rendező mondta el véleményét a mai Európa erkölcséről, jogrendjéről egy-egy parancsolat tükrébe nézve. Ennek a szerzői színházi projektnek is megérjük a szabad folytatását. A Morál 2000+ című előadásban három rendező három egyfelvonásost állít színpadra, melyek közös nevezője a technikai fejlődés és az etikai dilemmák ütközése. Az a pont, amikor nem kapaszkodhatunk a bejáratott normákba, a régi gyakorlatba, hanem újra kell definiálnunk, mit tekintünk erkölcsösnek és humánusnak.

Roman Polák azzal bocsátotta útjára az új évadot, hogy az előadások a gondolkodó, felnőtt nézőkhöz szeretnének szólni. Nos, elnézve a terveket, az alapfeltételek adottak.