Teljessé vált a tudomány apostolainak sora

OZOGÁNY ERNŐ

Sajátos hazai gond, hogy egy-egy mű kiadásához általában a szükséges költségek töredékét kapják meg állami támogatásként a kiadók. Külön öröm, hogy ezúttal nem maradt torzó egy fontos munka: a közelmúltban megjelent Lacza Tihamér A tudomány apostolai című, hézagpótló művének második kötete, amely az L-től Zs-ig terjedő hazai településekhez köthető neves magyar személyiségeket mutatja be. Az olvasó pedig meglepve veheti tudomásul, hogy gazdagabbak vagyunk, mint hinnénk: alig ismert kis falvakról derül ki, szülötteik milyen jelentős mértékben járultak hozzá szellemi kincsestárunk gyarapításához.

Lacza Tihamér most is az első kötetben megismert receptet alkalmazza: a helységeket – történetükkel, a szellemi életben betöltött szerepükkel egyetemben – ábécérendben tárgyalja, a hozzájuk rendelt tudósok pedig születési időpontjuk szerint szerepelnek. A szerző módszere kitűnő lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes életműveket enciklopédiaszerűen, egy szellemi folyamat részeként tárgyalja. Az előző kötet egyértelműen úttörő jellegűnek tekinthető. A jelenlegi a kincseskamra feltárására emlékeztet. Nem véletlenül. Három olyan város is a második kötetbe került, amely nemcsak a magyar, hanem az európai tudományosságban és szellemi életben is fontos szerepet játszott: Pozsony, a történelmi Magyarország egykori fővárosa, Nagyszombat, az első állandó honi egyetem székhelye és Selmecbánya, a világ harmadik műszaki felsőfokú intézményének otthona.

Lacza vállalkozásának horderejére jellemző, hogy a hazai lexikonok terjedelmét meghaladóan több száz jelentős személyiség pályaívét ismerteti. Hangsúlyozzuk: mindez nem egy kollektíva, hanem egyetlen ember munkája.

Napjainkban lépten-nyomon szó esik a tudásalapú társadalom építéséről. A jelenből a jövő csak a múlt alapjaira építhető. Bizonyos, hogy A tudomány apostolai mindkét kötete sok örömet szerez minden olvasónak, és számos tekintetben nélkülözhetetlen forrásmunkává válik.