Tele a csarnok hírességekkel

Az Atlantic Records alapítója, Ahmet Ertegün fejéből pattant ki az ötlet, hogy kell egy hely, amely emléket állít a műfaj legnagyobbjainak. Talán meglepő, hogy az intézmény csupán 1986-tól üzemel Clevelandben, ekkor iktatták be az első halhatatlanokat, köztük a nemrég elhunyt Jerry Lee Lewist. A befektetés megtérült: évente egyszer ott nyüzsgött a sztárvilág, minden új klubtagot egy-egy híres kolléga méltatott.

Ezt a ceremóniát azért nézik többen, mint a Grammy-díjátadót, mert sok a különleges fellépés, egyszeri és megismételhetetlen kollaboráció, olyan történelmi pillantokkal, mint amilyen például Prince gitárszólója volt 2012-ben, a While My Guitar Gently Weeps című Beatles-szám közepén, Jeff Lynne, Stevie Winwood, Tom Petty és Dhani Harrison (George Harrison fia) asszisztálásával.

Már az megtiszteltetés, ha valaki a nézőtérre kap bebocsátást, mert mutatja őt a kamera, lehet latolgatni az illető jelölésének esélyeit. Kezdetben szigorúbbak voltak a műfaji kritériumok, idővel azonban olyanokat is beiktattak, akiknek kevés közük volt a rock and rollhoz. Rapperek, popperek, diszkósztárok integettek a színpadon. Nem mellékes, hogy aki bebocsátást nyer, az javasolhat jelölteket a kuratóriumnak. Ez a testület az alapítók által választott megmondóemberekből, illetve olyan bennfentes zenészekből áll, mint például Dave Grohl és Tom Morello. Vagyis a személyes ízlés sokat nyom a latban. Akiket a döntnökök nem kedvelnek, annak nincs sok esélye. A zenei szaklapok munkatársai főleg ezt kifogásolják. Íme egy rövid névsor azokról, akiknek sokak szerint rég ott lenne helyük a „csarnokban”: Aphex Twin, Björk, Jethro Tull, Iron Maiden, King Crimson, Massive Attack, Motörhead, Nick Cave, Ozzy Osborune, Slayer, Cher, Cliff Richard, Tool, Sonic Youth, Brian Eno, John Mayall, Diana Ross, Neil Sedaka, Phil Collins. Megannyi ikonikus figura, és persze ki-ki folytathatná a listát személyes kedvenceivel (Primus, REO Speedwagon, Kate Bush, The Pogues, Tori Amos, Peter Frampton, Iggy Pop...)

Évente csupán 5-6 olyan előadó és zenekar kerülhet be, aki(k)nek első lemeze legalább 25 évvel ezelőtt jelent meg. Ez a legfontosabb kritérium, a szaklapok közlik is saját listáikat mindazoktól, akik abban az évben jelölhetővé válnak. Az elégedetlenkedők közül sokan állítják, hogy az előadók bevásárolhatják magukat, de ezt az illetékesek vehemensen tagadják. A bizottságban viszont olyan nagyvállalkozók is ülnek, akik adományokkal támogatják a múzeumot. Azt pedig senki sem firtatja, hogy nekik kik és mennyit adományoznak, illetve kik lépnek fel ingyen a céges partikon.

A produkcióval készülők többet próbálnak erre az estére, mint egy stadionturnéra – nem véletlenül. Mert azt a pár percet nemcsak a rajongóik nézik meg, hanem azok is, akik elégedetlenek a döntéssel. Tavaly a 80-as évek legmenőbb lánycsapatának számító The Go-Go's beválasztása vert hullámokat. A közösségi oldalakon átok-gyilok hadjárat indul ellenük, de méltatások sora is megjelent róluk a szaksajtóban. Nálunk csak a jól tájékozott középkorúak emlékezhetnek rájuk, az USA-ban azonban máig népszerűek. Fontos adalék, hogy a csajok hangszereken is játszottak, talán utolsókként a látványra, csilivili klipekre alapozó lánycsapatok korszaka előtt. Ahogy a brit Duran Duran is az utolsó hangszeres „fiúcsapatok” egyike volt, nagyjából ugyanabban az időszakban. Őket idén iktatták be a dicsőségcsarnokba, és ez a döntés is sokaknál kiverte a biztosítékot A csapat a mai napig aktív, idén is turnéznak a tavalyi albummal. A beiktatási ceremónián Andy Taylor is csatkalozott volna hozzájuk, de az élet átírta a forgatókönyvet – most tudta meg a világ, hogy a zenekar egykori gitárosa súlyos rákbeteg.

Sokan már az első jelöléssel bekerülnek (idén például Eminem), mások éveken át nem jutnak tovább a 16-18-as szűkített listáról (Dionne Warwick, Yes, Dire Straits). Páran meg sem érik a beiktatást, vagy járóképtelenné válnak, mire megérik, mint az egyik idei hősnő, Carly Simon. Róla azt érdemes tudni, hogy Nobody Does It Better című dalát sokan a legjobb Bond-főcímdalnak tartják. A 70-es években érte el nagy sikereket olyan dalokkal, mint az Anticipation, a Mockingbird vagy a You're So Vain, amelyet Taylor Swift minden idők legjobb dalának nevezett – ez a bók a szombati ceremónián hangzott el, ahol Olivia Rodrigo énekelte Carly Simon dalát.

De nézzük a többieket. A brit Eurythmics duónak sincs sok köze a rock and rollhoz, bár úttörő tevékenységük vitathatatlan. Lionel Richie-t nem kell bemutatnunk, de kevesen tudják, hogy az ő nevéhez fűződik az Easy című Faith No More-sláger (még a Commodores-időkből), amely el is hangzott a ceremónián. A popzenét rockos sémákkal spékelő amerikai énekesnő, Pat Benatar szintén ismert valamennyire tájainkon, ahogy Dolly Parton is, aki előbb visszautasította a jelölést, mondván, hogy ő egy country-énekesnő, aztán mégis köszönettel elfogadta, mondván, hogy az eddig listák áttanulmányozása után úgy véli, neki is helye van a csarnokban.