Tárgyak és lenyomatok a dobozból

Hangszórókból rakott zajos ágy a falon, Isten lábnyomai úton-úfélen, a reklámgiccs obszcenitásai némafilmszerű kockákon, csomagolópapír-motívumok deformálásával létrehozott művészi jel kerámiacsempéken. Audiovizuális installáció, kép-tárgy installáció, humoros életképek és bölcseletek álló filmkockákon, funkciómódosított használati tárgy – ezt kínálja a négy kortárs magyar képzőművész, Gerber Pál, Eperjesi Ágnes, Koronczi Endre és Várnai Gyula néhány alkotását öszszefogó és bemutató, a Médium Galériában látható Szétnyílt doboz című kiállítás, amely a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete támogatásával jutott el Pozsonyba.

Mi lesz a dobozból, ha szétnyitjuk? Olyasmi, mintha egy tárgyat tükörben néznénk, vagyis ha két dimenzióba redukálva mutatnánk meg. A négy képzőművész és a kiállítás kurátora, Petrányi Zsolt szétnyitották a dobozt, s a szétnyitás eredményét mutatják meg, vagyis a háromdimenziós tárgy kétdimenziós kiterjedésbe történő redukálását érzékeltetik, arra keresve a magyarázatott, milyen a kapcsolat a vetület, vagyis a kép és az eredete, azaz a tárgy között.

A legszemléletesebb példaként említhetjük a tárgy és vetülete viszonyra Koronczi Endre testképeit. Ezekkel Koronczi a legegyszerűbb utat találta meg a szétnyitáshoz. A tárgy síkba redukálásához nem kellett képzőművészeti metódushoz folyamodnia, elvégezte helyette az időtényező, elvégezték a fizikai törvényszerűségek. Ő pedig lefényképezte azt a jelet, amelyet a testen viselt tárgyak (karóra, melltartó stb.) hagynak a bőrön. Pozsonyban látható műve is a tárgyak lenyomatainak megmutatásán alapszik. A Médium Galériában elhozott cipők, amelyek talpán az Isten felirat olvasható, nyomot hagynak porban, homokban vagy hóban, s a látvány, a kép, a mindenütt ott lévő cipőnyomok az Isten szóval a teremtés, létezés, gondviselés kérdéseit érintő gondolatokat idéznek fel a nézőben, úgy, hogy az Isten-lábnyomban saját életünket is meglátjuk.

Eperjesi Ágnes tárgyvetületei bonyolultabb képzőművészeti eljárással készülnek. Ő azokból a reklámrajzokból indult ki, amelyek az áruházi csomagolópapíron mutatják az áruk funkcióját. Ezeket negatívként használva felnagyítja úgy, hogy a színek negatívvá válnak, a tárgyak (rajzok) pedig eredeti méretükhöz képest megnagyobbodnak, s ezzel a módszerrel festői hatást ér el. Eperjesi Ágnes azonban nem csupán ezt a festői hatást akarja megmutatni, hanem az így felnagyított tárgyaknak a funkcióját akarja visszaadni, ezért fürdőszobai vagy konyhai csempére nyomtatja őket.

Várnay Gyula rajz-tárgy installációi is környezetünk vetületei. Vezetékdrótból „rajzolja fel” tárgyak (ágy, szék) körvonalát, árnyékát a falra, s a képet azzal teszi plasztikussá, vagyis a vetület tárgyi mivoltát azzal hangsúlyozza, hogy apró hangszórókból épít a vonalak mentén installációt, amelynek fontos, hangulatkeltő eleme a hanghatás: a hangszórók nemcsak látványelemként vannak jelen az alkotáson, hanem eredeti funkciójukat is betöltik.

Ahogy Petrányi Zsolt a pozsonyi megnyitón elmondta, „kiállításunk célja, hogy felkeltsük az érdeklődést a valóság különlegessége iránt”. S ráirányítsák a figyelmet arra, hogy a művészetre is hat a számítógépes képalkotás, amelynek során a valóság különféle programokkal manipulálható. A Szétnyílt doboz úgy nyitja ki a dobozt, hogy nem akar manipulálni, vagyis a kiállító művészek munkáikban megtartják a közvetlen kapcsolatot a tárgyi világgal, amely manipulálatlanul is különleges.