Kultúra

„Talán befészkelnek a koponyájába...“

Cormac McCarthyt nem kell bemutatnunk. Az isten gyermeke című korai regénye, hála Morcsányi Júlia ihletett fordításának, úgy szól magyarul, mintha a Barbárokat a Sátántangóba oltották volna, megspékelve némi Totth Benedekkel.
ÚJ SZÓ ONLINE

2017. november 24. 15:36

Szól, mondom, mert felejthetetlen akusztikája van a patikamérlegen kimért egyszerű és összetett mondatoknak, mintha a tudat legmélyének szürkés zaját fordítanák le emberi beszédre. 
E mondatok jórészt mellérendelésben állnak, ahogy az összetett mondatok tagjai is, „és“ kötőszóval, de vessző nélkül következnek egymásra. Így követik nyomon a 27 éves szociopata és pszichotikus Lester Ballardot, gyűlölettől gyilkolásig, égő viskótól jeges barlangjáratokig, önkielégítéstől nekroszexig. Az ő világában nincs ok-okozat vagy előzménykövetkezmény, csak vak sodródás, a sérült vitalitás kétségbeesett rángásai. Még az sem egyértelmű, hogy gyilkosságsorozatát a regény első lapjain leírt események idézik elő: elárverezik a házát, földönfutóvá válik. Persze az olvasó narratívát akar, kiegészíti az ellipsziseket, és igaza is van, de ez a világ Ballard redukált világa. Mintha testére szerelt kamerával követnénk végig, csak ritkán láthatunk olyat, amit ő nem néz vagy nézhetne. 
Például az arcát. Egyszer megpillantja ugyan az elfutó patakban, de sosem kap közelit, identitást. Ahogy a szereplőket is alig ismerjük meg, nincs itt jellem, csupán pár remek jelenet, mert csak annyiban fontosak, amenynyiben Ballard világába keverednek, de jórészt csak észlelésének perifériájáig jutnak. Kivéve vágya tárgyait, a fiatal lányok élő majd holt testét. 

A szövegnek azonban van egy másik irányú, centrifugális mozgása is: amikor a bestialitástól a transzcendencia felé emelkedik a tekintet. Nemcsak a metaforikus leírásokra, látványelemekre gondolhatunk. A búcsúi fejezet például egy tűzijátékkal végződik, amikor Ballard megpillant egy fiatal lányt, miközben a lövöldében korábban nyert plüssállatokat tartja a kezében: „E széthulló, kénköves galaxis áradatában (a lány] meglátta hogy a mackókat tartó férfi figyeli őt és ő meg közelebb húzódott a mellette lévő lányhoz...“ Az idézetben a transzcendens és a patologikus találkozásának lehetünk tanúi, ami beleillik az egész könyvön végigvonuló játék - báb - halott test alkotta motívumhálóba. A báb itt olyan lényt (is) jelent, melyet sötét erők mozgatnak láthatatlan huzalokon. Ballard is játszik áldozataival, de skalpjukból parókát készítve, ruháikat felöltve maga is bábbá válik. A civilizáció alatti Amerika kitaszított monstrumává. Az olvasó azonban, a jórészt kimért, eltávolító hang ellenére, személyes iránymutatást kap, rögtön a második oldalon. Mintegy mellékesen jegyzi meg az elbeszélő a főszereplőről: „Isten gyermeke, talán éppúgy mint te.“ Hogy ki ez a te? Annak felemelő próbája McCarthy könyve. 

Cormac McCarthy: Isten gyermeke. Magvető, 2017. 208 oldal. Értékelés: 9/10 

Vida Gergely

Önnek ajánljuk

Megbénult a közlekedés a Vág-hídon

Threema: Állítólag a Plus 7 dní egykori főszerkesztője is Kočner embere volt

A NAKA szerint nem mérgezték meg az RTVS 2016-ban elhunyt újságírónőjét

Minden ember köteles törődni az egészségével

Andruskó Zoltán vallomása szerint egy gútai cég is kenőpénzt fizetett egy smeres miniszternek

Jóreménység kiállítás

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!