Szűnni nem akaró tapsvihar

A pénteki volt a fesztivál leghosszabb napja, öt versenyelőadás mérette meg magát. A komáromi VISZTA produkciója után az újonnan alakult, pozsonyi egyemistákból álló PoSzATa csoport mutatkozott be. Philip K. Dick Az akasztott idegen című novellájából készült adaptációjukban fontos kérdéseket járnak körbe: Hogyha valamire azt mondjuk, piros, de mindenki más úgy tesz, mintha fekete lenne, akkor kinek van igaza? Egyetlen embernek, vagy mindenki másnak? Bár az előadásban észrevehetőek az első rendezésre jellemző hibák és túlzások, sok ügyes megoldást is felfedezhetünk benne, és érződik a szereplők téma iránti elkötelezettsége. Kíváncsian várjuk a folytatást, és bízunk benne, hogy a PoSzATa egy hiánypótló, az egyetemista színjátszást képviselő csoporttá növi ki magát.

A debütök sora ezzel nem ért véget, a Fókusz Kamaraszínpad is bemutatkozott, melynek tagjai a Fókusz Gyermekszínpadból váltak ki. A négy tehetséges lány egy adaptációt mutatott be Moskát Anita Gumicukorszív című novellájából, Kuklis Katalin rendezésében. A 2050-ben játszódó történet az elengedésről és a gyászról mesél, végig szoros összefüggésben a virtuális valóság veszélyeivel. Vajon ha pár évtized múlva feltölthetnénk elhunyt szeretteink személyiségét egy applikációba, könnyebb lenne elviselni a hiányukat? A 15 év körüli színjátszók azonban korukat meghazudtoló átéléssel tolmácsolják ezeket a súlyos és összetett kérdéseket. Jó páran könnyes szemmel távoztak a nézőtérről.

A sok nehéz téma után jólesett egy kis felüdülés, melyet a Fókusz Diákszínpad hormON című szerkesztett játéka hozott. A dunaszerdahelyi csoport tagjai nem akarnak túl nagyot mondani, inkább a saját tapasztalataikból kiindulni. Darabjukban a szerelem biokémiai vetületét tárják elénk egy mozaikszerű, klasszikus versekkel és kortárs szerelmes dalokkal tarkított jelenetsorban. Sajnos nem merülnek el kellő mélységgel a témában, 25 humoros és szívmelengető perc után az előadás már véget is ér, és a néző minden öröme ellenére kis hiányérzettel gondol vissza rá. Mint egy szerelemre, ami szép volt, aztán elmúlt.

Pénteken a versenyelőadások sorát a füleki Zsákszínház Négyesben című darabja zárta. A Spiró György Kvartettje alapján készült produkció egy különös világba visz minket a rendszerváltás utáni időszakba. Sajnos nem egyértelmű, mit is akartak a színjátszók mondani a történettel, kevert üzenetek és túlzó gesztusok nehezítik el a majdnem két órás előadást.

Az éjszakába nyúló napot természetesen a fesztiválklubban zártuk. Sokan a RÉV asztalainál ücsörögve, a bárpultnál sorban állva, vagy épp a bejárat előtt iszogatva beszélték ki színházi élményeiket a kissé hűvös, de már nyárias levegőben. A hangulat is jóval felszabadultabb volt, mint a fesztivál első estéjén, minden csapat túl a stresszen, megkönnyebbülve ünnepelt. A táncháznak hála a parkett órákon át nem ürült ki, mikor pedig véget ért az élőzene, laptopról szóltak a pörgős slágerek.

Szombat délelőtt megvolt az utolsó szakmai értékelés is, ahol a zsűri észrevételekkel és építő kritikával látta el a csoportokat. A nap többi részében pedig együtt jártunk az off-programban szereplő előadásokra, melyeket az Alternatíva független színházi seregszemle szervezésében tekinthettünk meg. Délelőtt a pozsonyi színművészeti jelenlegi és volt hallgatóiból alakult Trepp platform tantermi előadást mutatott be Oly korban éltem én címmel. A hagyományos színházi részekből és interaktív vitaszínházból álló darab aktuális kérdéseket tesz fel az oktatás helyzetével kapcsolatban, és felszólítja a nézőket, hogy aktívan bekapcsolódva, a játszókkal közösen gondolkodjanak a lehetséges megoldásokon. Délután a Komáromi Jókai Színház Woyzeck című darabját láthatták a résztvevők, este pedig egy szlovák nyelvű színdarabot, Ivan Bukovčan Slučka pre dvoch című művét, ugyancsak a pozsonyi Trepp előadásában.

Végül este kilenc órai kezdettel sor került a kiértékelésre. Bajkai Csengel Mónika főszervező életműdíjat adott át Szvorák Zsuzsának, aki harminc éven át vezette a füleki Apropó Diákszínpadot. Az egész terem álló tapssal köszönte meg odaadó munkáját. Hizsnyan Géza színházi szakember hangsúlyozta az amatőr színház és a Jókai Napokon együtt eltöltött idő, az egymástól tanulás jelentőségét. A zsűri elnöke záróbeszédében megemlített egy másik fontos körülményt is, amelyből kifolyólag az öröm sajnos nem lehetett felhőtlen. A hagyományosan áprilisban rendezett rimaszombati Tompa Mihály Országos Verseny időpontját idén június közepére tették, rászervezve ezzel a Jókai Napokra. Ez sok kellemetlenséget okozott legfőképp a diákoknak, akik számára ez az iskolai év két legfontosabb versenye, most pedig arra kényszerültek, hogy vagy lemondjanak az egyikről, vagy bevállaljanak egy több száz kilométeres utazást egyik rendezvényről rohanva a másikra. Beszédében Hizsnyan Géza mégis igyekezett a pozitívumokra koncentrálni, köszönetet mondott minden színjátszónak az elmúlt napok élményeiért, végül pedig elérkeztünk a díjak kiosztásához. Nívódíjat kapott a kassai KGSzT Diákszínpad Félőlény című előadásáért. Képeš Lóránt Félőlény megformálásáért elnyerte a Legjobb férfi alakítás díját, valamint Poláčik Emma is a Legjobb női mellékszereplő díját az Irodaszörny szerepéért.

Megérdemelten óriási díjeső hullott a Marianum Egyházi Gimnáziumra. A zsűri a Legjobb rendezés díjával jutalmazta Tóth Gábort és Miklós Lászlót A nagy koronarablás című produkcióért. Csuda szerepével Csörgei Evelyn érdemelte ki a Legjobb női alakítás díját, Ulászlóként pedig Mózes András lett a Legjobb férfi mellékszereplő. A legígéretesebb fiatal tehetségnek járó Ferenczy Anna-díjat Nagy Enikőnek ítélte a zsűri, aki Erzsébet királynőként remekelt. Mindezek után nem volt meglepetés, hogy a MEG+intszéplesz Diákszínpad megkapta az 58. Jókai Napok fődíját is, és hogy egy emberként tombolt és ünnepelt az egész fesztivál. Nem túlzás azt mondani, hogy történelmi jelentőségű darab született, Hizsnyan Géza szavai szerint a Jókai Napok történetének eddigi legjobb előadását láthattuk.

Finta Viktória