SZTRECSKÓ RUDOLF

ászkák (Isopo-da) lapított testű, zömök rákok. Toruk hét különálló szelvényből áll, ugyancsak hét pár lábuk kevés kivételtől eltekintve egyforma, többnyire elfedi őket testük szétterülő páncélja. Potrohukból sűrűn elhelyezkedő hat lábpár ered, ezek segítségével lélegeznek és szaporodnak. Az utolsó közülük az úgynevezett farokláb. A nálunk található ötven ászkarákfaj közül csak négy él vízben, a többi szárazföldi. Ez utóbbiakat általánosan „pincebogaraknak” szokták nevezni, noha legtöbb fajuk a szabad természetben fordul elő, s kizárólagosan növényi eredetű táplálékfogyasztásuk révén fontos szerepük van a talajképződésben. (Ráadásul nem is bogarak, mivel a rákok osztályába tartoznak.) Rövid idő alatt megjelennek az emberi létesítményekben is, így az üvegházakban és pincékben, nyirkos kamrákban. Az ászkák a lakásokat ritkán látogatják, ez alól csak a keleti ászka (Protracheoniscus asiaticus) kivétel. Ez a 12-15 mm nagyságú, sötétbarna, kékesszürke vagy barnásfekete ízeltlábú a pincéken kívül nagyvárosi lakások kedvelője, szabadban ez ideig még nem találták. Vele ellentétben mindenütt előfordul az érdes pinceászka (Porcellio scaber). 11-16 mm nagyságú, sötétszürke, fejét és a torszelvények hátát apró szemcsék díszítik. Pincékben és üvegházakban szintén gyakori a 15-18 mm-es foltos pinceászka (Oniscus asellus), melynek sötét- vagy ólomszürke hátát és oldalát világos foltok tarkítják.

Az ászkákat nem lehet kártevőnek kikiáltani annak ellenére, hogy néhány fajuk rongálhatja az üvegházi palántákat. Túlzott elszaporodásuk esetén az is előfordulhat, hogy pincéinkben, vermeinkben az ott tárolt burgonyán és gyökérzöldségen némi rágást ejtenek, de kártételük nem számottevő. Tárolóinkban a nyirkosságot mindenesetre igyekezzünk a minimálisra csökkenteni, rendszeresen árasszuk el őket friss levegővel. Ha mégis túl sok ilyen apró eleven tankot észlelnénk odalenn, kérjük ki rovarirtó szakemberek véleményét.