Kultúra

Szolláth Dávid: Beszélgetések Rigóval (harmadik rész)

Tárca a Szalonban.
ÚJ SZÓ ONLINE

2020. január 12. 15:00

Szolláth Dávid: Beszélgetések Rigóval (harmadik rész)
- Képarchívum

Ahogy benyitok, megcsap a lakás szaga. Por, doh, öregszag és baromfiólak bűze. Először a konyha felé indulok, hogy szellőztessek. A háziszabály szerint a lakásban csak résnyire szabad nyitni az ablakokat, nehogy Rigónak eszébe jusson kirepülni. Bár kétlem, hogy volna még ehhez ereje, naphosszat csak gubbaszt félálomban. A konyhában nem várt látvány fogad. A kazetták összetörve, a magnószalagok szétcibálva, a hosszú szálak gubancai mindenütt. A madár az asztal alatt fekszik, szárnyára-lábára rátekeredett a szalag. Először azt hiszem, megdöglött. Nehéz nem arra gondolni, hogy tudatosan meg akarta akadályozni, hogy meghallgassam a felvételeket. Tönkretette a kazettákat, de kifáradt és nem tudta már kiszabadítani magát. Szerencsére él. Figyel, a kezem felé tátja csőrét, amikor közelítek. Jobb lesz felvenni Feri bácsi munkáskesztyűjét. Végül is sikerül lehámozni róla a szalagokat, belátja, hogy neki is jobb, ha hagyja. Beviszem a szobába, ráteszem az ülőfára, adok neki friss vizet, banánt, amit hoztam neki, teszek néhány lisztkukacot a táljába, és behúzom a függönyt, pihenje ki magát.

Kérdés, most mi legyen. Susant hiába hívom, nem veszi fel. A konyhában nézem a romokat. Úgy látom, nem sikerült az összes szalagot tönkretennie, a hatból az egyik kazetta menthetőnek tűnik, egy másik pedig teljesen érintetlen. A felirata szerint ezt is 2012-ben rögzítették. Jobb híján meghallgatom a muzeális ITT Nokia magnón. Felteszek egy kávét, halkra állítom a gépen a hangerőt és behúzom a konyhaajtót, hogy Rigó ne hallja. Ezek után már nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy tényleg intelligens lény, tényleg ő beszél a felvételen, és hogy igaz az összes hihetetlen történet, amit az utóbbi napokban hallottam róla.

Voltam én már mindenfelé. Hagytam ott nekem családomat elsőnek a Malawi-tónál, volt polgár háborúja. Ott Junhito volt barát, kicsi fiú, csirkék között él a ketrecben. Az anyja gondolta, hogy a teste és a lelke is hasonlítani fog a csirkékre, és akkor nem ismerik fel a katonák, nem fogják elhurcolni. Persze az volt bolond asszony, az első dolog, amit visznek katonák, az étel. Ilyen bolond asszonyt nem láttatok ti. Azt hitte, csirke lelke átmegy kisfiú. Akart csirkeruhát varrni neki, ne lássák meg, de megölték. Aztán laktunk kiégett auto buszban, büdös holttesteket ásta el Junhito nagybácsija. Kevés földet tett csak rájuk, kérdem mért, ő mondta halottak lelke szabadon menjenek. Ilyen vallásokat hittek. Nem jut a fejembe neve már. És akkor kerültek fogság, én lettem katona guerilla, még tiszt is, igen-igen, hős lettem. Ne nevessetek ti! Portugálok szaladtak országból, a gazdag birtokosok repülőn, a többi hajókon, a szegény, mert volt szegény is köztük, szamárokon, volt szabad vinni 20 kilogrammos csomag, és 24 óra pakolni össze csak. Aztán repültem légicsatában, ölték meg katonáimat Moçambique, aztán jött Angola, tört el szárnyam, de ott nem voltam sok, mert vittek Castro katonái megmentettek, kerültem Cubába, egy hosszú óceán másik végébe. Lett nekem az igazi otthon, volt tizenöt évig. Már annyit voltam Pesten majdnem mint otthon Cuba. Adtak nekem kicsi rum, kicsike is elég volt nekem, nevettem, csuklottam tőle. Táncoltunk, Beatlest hallgattunk, de titokban táncoltuk a Beatlest, micsoda butaság, nem? A National Geographicot is titkosan olvastuk, valaki hozta Floridából illegális ládával, abból tudtuk mi van ott külső világban. Ragasztottuk ki képeket falra a laktanya. Tanultam angol szavak, de már nem emlékszem. Ezek voltak ártatlan dolgok. Kellett félni, mert mondták ez imperialista szemét. Képeket tépték is le. Én szégyelltem magam, voltam akkor én egy buta madár. Azt hiszi Fidel, majd romlik el a szocializmus a vidám zenétől! Ugyan!

Onnan jöttem ide, Európa. Nekem Pest harmadik kontinens. Misszió magyarba, segíteni kubai dolgozóknak érkeztek ide sokan. Jöttek iparba, textilgyárba sok lányok, varrólányok, de fiúk, férfik is, mecánicos, autókat szerelő férfik, nem engedtek vissza közülünk sokat. Fidel mondta árulók lettünk, maradni kellett Pesten. Nekem ottmaradtak a barátaim. Ez a sok régi fájdalom nem elmúl, nem tud elmúl. Mind itt van a szívemben. Öreg vagyok már, ezzel fogok meghalni.

De Fidel okos ember, nagyon okos, jó a feje. Fidel csinált egy szocialista forradalmat egy nagyon vallásos szigetben. Emberek rajongták, imádták sokan százezren és a kedvéért nagy nehezen elhagyták templomot, köptek le vallást. Ebből tudtok, mi lett? Az lett, hogy ő lett egy új isten százezres embereknek. Beszélt nagy beszédet mondott és a paloma blanca, fehér galamb szállt neki a vállára. Sok buta ember mondta ez az Espirito Sancto, Isten küldte, a neve is, Fidel, jelenti, hűséges. De Fidel okos volt, a galamb jól volt megtanítva, én ismertem aztán, öreg volt már akkor, mert madarak ismerik egymást Cubába. Hoz békét Cubának, aztán Amerikának, majd egész világnak. Fidel mondta ezt. Biztos hitte is, biztos. Azért küldött sok ezer csapatokat Angolába is.

És te hozol nekem majd mangó? Mondok, hozol nekem majd mangó? Á, te nem érted vicc. Ez egy vicc, cubai vicc. Ha mondunk egymás valami kormány elleneset, akkor mondjuk ezt utána. Mert hallgatnak le amit mondsz, így rögzítik, mint te most a gépeden engem, és akkor majd ha elvittek a börtönbe, hozzál be nekem enni. Hallottam egy másik viccet is, ez egy új vicc, olvastam múlt héten. Che és Fidel beszélget 1961-ben. Che kérdezi Fidelt, hogy mikor lépünk szövetségbe megint jenkikkel? Mire Fidel mond neki, majd ha néger elnöke lesz Amerikának és a pápa Rómában lesz argentin mint te, testvér. Hát tessék, most nézz te körül világban!

Sokan voltak szerelmesek forradalomba. Hallgatták a beszédét nyolc órán keresztül. Aztán ábrándultak ki a szerelmükből. Amikor látták, van szegénység, visznek embereket lágerbe. Itt van fejemben minden. Minden keveredik. Nagyon fáj nekem, nagyon fáj nekem a szív. Me duele el corazón. Mennék vissza Habana, Santiago de Cuba. Quisiera volver. Ha bírnám, visszarepülnék, csak félek, nem bírnám már. A szomszéd utcába se repülök. Budapest drága. Egy banán kerül tízszer annyiba mint Santiagóban, mangó is nincs, hol találsz te Pesten mangó? Sehol, aztán annyiba kerül mint arany. Sokat van hideg, sötét van délután hatkor. Meg az emberek is milyenek, ne haragudj. Mondok ilyet, nem haragszol, ugye? De hát nincsen bennük szív. No tenian sentimientos. Láthatod. Először csodálkoznak, hogy beszél a madár, aztán nevetnek csúfolnak, hiszik ez csalás. De nem csalás. Nem vagyok egyedül, találkoztam sirállyal, aki volt olyan mint én.

Érdekes, érdekes! Neked ez az érdekes. Azt hiszed állat beszél neked cirkusz! Jó, majd mesélek sirályt is teneked. Majd. Egyébként itt volt már az, Pesten. De nem volt amable, hogy mondjuk? nem volt simpático. Hordta fenn csőrét nagyon. De előbb hadd mondom el azt, hogy engem vertek meg biciklipumpával vad magyar emberek két éve, amikor voltam lenn itt park sínek mellett. Biciklipumpával! Nem tetszett nekik az én képem. Pedig éppen kaptam el egér bokrok közt, örültem, hogy sikerül vadászás. Mert már vagyok öreg az egérnek meg volt jó kondíció. Azért nem láttam őket, mert nagyon figyeltem kicsike egért. Alig elmenekültem. Nem láttak még ilyet, mint én, persze nem tehetnek róla végül. De én inkább már nem megyek ember közé.

Van ez a szivaros dobozom, nagyon szép doboz. Abban van mindenem, amit elhoztam. Régi pasaportes. Katonai csillagom. Fotografías. Ezzel kell cseppentgetni szememet, ez meg van a tetvekre. Mira! Yo los cuido mucho. Nagyon vigyázok rájuk. Nem sok örvös hollót lehet látni Pesten. Mindig néztek engem. Inkább nem is szóltam, mert kapnak egy frászt tőlem. Rasszizmus, mert itt nincs ilyen holló. Én tudom. A gulyást azt szeretem. Főzzél mindig. Muy rica, muy alimenta! Sok hús van benne. De minden kerül nagyon sokba, és én nem vagyok abban a helyzet. Cuba banánt szerettem, mangót. Meg édeset, kávét mindig. Nekem ez az életet már, más nem. Jó, néha fordítani spanyolt, portugált, azt szoktam még. De nem gondolkozni sokat. Lényeg nem olvasni hírek! A pénzem is ott van, igen a szivaros doboz. Nem sok, nekem már nem is kellene. Én már csak gyűjtök kérlek a prepa.., a hogy is mondják ezt magyarba? gyűjtök a preparátorra! Ha meghalok, majd kitömtök. Befújtok tollam parafinnal. Tartós leszek. Lesz csúnya kopasz Rigótok szekrény teteje néz nektek csúnyán rátok! Eszik meg molyok tetemem. Vagytok hülyék! Viccelek csak nektek. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
ep

Brexit: a V4-ek szövetségest veszítenek

Jojo Nyuszi

Jojo Nyuszi, ahol Hitler a poéngyáros

Komárom

Élni akarás, alázatosság és megbocsátás Radnóti költészetében

Kováčik

Kováčik: az UEFA sem akarja, hogy a BL néhány országról szóljon

Újabb adag műholdat vitt fel a SpaceX rakétája a tervezett "űrinternet" megvalósításához

szőlő illusztráció

A világ szőlőinek felét fenyegeti a 2 Celsius-fokos felmelegedés

Legfrissebb galériák
Olvasta már?

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.