Szlovákiában, Lejárt útlevéllel

Vajda András (Vajdi) – gitár, ének

Strieženec Mátyás (Matyi) – baszszusgitár

Lacza Gergely (Gerő) – dob

Van egy dalotok, amelynek témája a szombati Új Szó.

Gerő: Szombati Új Szó blues, ez a címe. Akármilyen hihetetlen, nem felkérésre íródott. Ültem otthon, és kipattant a szöveg az agyamból. Ez egy szlovákiai magyar életkép.

Beszélgessünk picit a zenekar múltjáról.

Matyi: Az Expired Passport nyáron ünnepelte a hetedik születésnapját. Június huszonkettedikén. Az elődzenekar a Wreck volt, abból alakult.

Szerintem sejtitek, hogy melyik a következő kérdésem. Arra vagyok kíváncsi, amit gondolom minden alkalommal megkérdeznek…

Miskolc: … hogy miért Expired Passport, vagyis Lejárt útlevél a nevünk? Valóban, ez a kérdés sosem marad el. Mi már akkor lejárt útlevéllel szerettünk volna közlekedni, amikor még mindenhová kellett az útiokmány. Ezzel akartuk jelezni, hogy a határok eltörlése mellett foglalunk állást. Hogy egyszerűbb legyen az emberek közti kommunikáció.

Expired Passport vagy Lejárt útlevél?

Matyi: Mi kizárólag angolul használjuk, mégis elterjedt a magyar változata is. Ennek ellenére magyarul énekelünk.

Hogyan határolnátok be a zenekar stílusát?

Gerő: Behatárolhatatlan. Van egy alap, amely rockos, hardrockos, abból ágazik szét a dzsessz, a blues, a world music és az alternatív zenei irányzatok felé.

Miskolc: Ez így van. A kívülállók szerint kezd kirajzolódni egy Expired Passport-stílus. Érdekes, mi ezt másképp látjuk. Nekünk úgy tűnik, hogy egymástól eltérőek a számaink. A közönség viszont azt állítja, hogy nincsenek nagy különbségek, már az első dallamoknál felismerhetőek vagyunk.

Az elmúlt hét évben zenei stílusok jöttek-mentek. Ezek mennyire voltak hatással a fejlődésetekre?

Vajdi: A zene számunkra egy nagy felfedezés. Elsősorban nem az aktuális trendeket követjük figyelemmel, hanem a régi zenekarok lemezeit szedjük elő, a mai együttesek közül meg azokat hallgatjuk, melyek kevésbé ismertek.

Gerő: Ez olyan, mint az antikvárium. Hogyha sokat keresünk, akkor rábukkanunk az értékre. A mai divatdömping és médiacirkusz nincs ránk hatással. Lényegében mi is ebben élünk, de szeretnénk ettől elhatárolni magunkat. Amennyire csak lehet.

Érzékelitek, hogy ismét előtérbe került a rockzene, és a közönség kezdi előnyben részesíteni az élő fellépéseket?

Gerő: Ez előrelépés, amely örömmel tölt el bennünket, mert a kilencvenes évek második fele nem a rockról szólt. Sokan azt tartják, hogy a rockzene a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején élte a fénykorát. Szerintem ez nem igaz, hanem a hatvanas és a hetvenes években.

Vajdi: Szerencsére az emberek igényesebbek lettek, kevesebben kíváncsiak a tátogó előadókra. Csúnya szóval élve nagyobb piaca lett a rocknak. Sorra nyílnak a klubok, több a fellépési lehetőség.

A hét év alatt nehéz volt az érvényesülés?

Miskolc: Volt? Most is baromi nehéz! Az a lényeg, hogy mi barátok vagyunk, és a zene rendkívül fontos szerepet tölt be az életünkben. Ha ez a kettő nem volna, már Expired Passport sem lenne. Magunk szórakoztatására kezdtünk el zenélni, nem voltak világmegváltó terveink, s csak azután léptünk a közönség elé, hogy láttuk, van igény a zenénkre.

Tervek?

Matyi: Már jó régen készül a következő nagylemezünk, de amíg nem jelenik meg, addig csak ez publikus. Meg az, hogy a régebbi dalaink lesznek hallhatók rajta. Többet egyelőre nem szedsz ki belőlünk!

Gerő: Miskolc és Vajdi már tudja, Matyinak pedig ma akartam elmondani, hogy írtam egy új szöveget. A rock and rollról szól, felöleli a műfajt, mi ment végbe a kezdetektől napjainkig. Hogy megpróbálták eltiporni, s most végre ismét feléledt. A címe: Hogy vagy rock and roll? Miskolcnak tetszik, de Matyi biztos kritizálni fogja, ismerem őt. Majd írunk hozzá zenét, csak most kevés az időnk, szponzorok után futkosunk, hogy a lemezünk minél korábban megjelenjen.

Ezek szerint lejöttök a próbaterembe, mindenki hozza a saját ötleteit, egyeztettek, vitatkoztok.

Miskolc: Igen, ebben a sorrendben. Leülünk, és kifejtjük az elképzeléseinket. Néha egy számot gyúrunk össze a sok ötletből, máskor több szám alapjául szolgálnak, de az is előfordul, hogy nem születik belőlük semmi. Ez teljes egészében csapatmunka. Vitáink is vannak, de sosem veszünk össze. A kezdeti években általában Vajdi hozta az ötleteit, Matyi kiegészítette, én és Gerő pedig befejeztük. Mostanában Matyi a legkreatívabb, rengeteg ötlete van.

A beszélgetés után vár rátok egy fellépés Nagymegyeren.

Vajdi: A Big Man Pubba megyünk. Hangulatos kis kocsma, a tulajdonos egy tök rendes pali, a rockzene a szíve csücske. Az amatőr zenekaroknak ad lehetőséget, s ez több mint dicséretes.

Az egyik magyarországi ismerősöm nyáron részt vett a Klikkfesztiválon. Meglepődött, hogy milyen erős nálunk az amatőr zenei vonal.

Gerő: Gombamód szaporodnak az együttesek, és ennek örülni kell. Viszont jobban össze kéne tartanunk, felesleges egymást cikizni, mert az nem vezet eredményre. Tudatosítanunk kellene, hogy együtt sokkal erősebbek vagyunk. Egy szervezetet akarunk alapítani, amely egyesítené és segítené a zenekarokat. A kezdeményezés még gyerekcipőben jár, talán fél év múlva már többet tudunk mondani róla.

Melyik volt a hét év legemlékezetesebb koncertje? Nehezet kérdezek?

Miskolc: Nagyon, hiszen mindegyik emlékezetes valamilyen szempontból. Izgalmas volt a fellépésünk a Duna Televízióban, élő műsorban élőben játszottunk. Eljutottunk a Szigetre, és Bécsben is koncerteztünk. A nyáron is volt egy nagyon emlékezetes bulink, mert Vajdi otthon hagyta a felszerelését, így akusztikus koncertet adtunk.

A zenekarok arra törekednek, hogy legyen egy állandó rajongótáboruk, amelyre lehet építeni. Az Expired Passportnak már vannak rajongói?

Gerő: Persze. A közönség soraiban mindig szép számban akadnak olyanok, akik ismerik a dalainkat, figyelemmel kísérik a pályafutásunkat. Egyik legnagyobb rajongónk a webmesterünk. Múltkor felrótta nekünk, hogy a rádióban nem említettük meg, holott korábban ezt megtiltotta. Ezt leírhatod, de a nevét ne! Nagymegyerre Orbit barátunkat visszük magunkkal, ő is szereti a zenénket. Négyen vagyunk, egy valaki mindig elfér a kocsiban.