Szlovák film a Berlinale versenyében

Cannes, Velence és Karlovy Vary mellett a Berlinale a legfontosabb európai filmes mustra, amelyet tizennyolc évig Dieter Kosslick vezetett. Tisztségét most kettéválasztották: a rendezvény művészeti igazgatója Carlo Chatrian olasz filmes szakember lett, ügyvezető igazgatója pedig a holland Mariette Rissenbeek. Munkatársaikkal együtt a csaknem nyolcezer beküldött film közül a fő szekciók programjába 242 alkotásnak adtak zöld utat (fő a versenybe 18 alkotást válogattak be), a tematikus különprogramok keretében pedig további 98 művet mutatnak be.
A február 20-án kezdődő mustra első sajtótájékoztatóján már bejelentették: az idei nagyjátékfilmes mezőnyben a „sötét színek” dominálnak, hiszen a beválogatott produkciók egytől egyig „illúziók nélkül tekintenek a valóságra. És nem azért, hogy félelmet gerjesszenek, hanem azért, mert fel akarják nyitni a szemünket”. Bár a művek kiválasztásánál mindig a minőség a döntő, a Berlinale sosem titkolta: elsősorban az aktuális társadalmi és politikai kérdések iránt nyitott. Fontos szempont lett az is, hogy a rendezők között mind nagyobb arányban legyenek jelen a nők. A 18 idei versenyfilm közül hatot rendezett nő. Figyelnek a nemzetközi megoszlásra is. A versenyművek között lesz amerikai, norvég, argentin, indiai, francia, német, kambodzsai, iráni, dél-koreai, ukrán és tajvani produkció. 
Berlin szereti a magyar filmet. Legutóbb, 2017-ben Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása nyerte el az Aranymedvét, előtte, 1975-ben pedig Mészáros Márta az Örökbefogadásért. A szlovák filmesek közül Dušan Hanák az egyetlen, aki rendezőként nyert. 1989-ben a Szeretlek, szeress című munkájáért, amelyben Csákányi Eszter is szerepelt, Ezüstmedvével jutalmazták. Ugyanebben az elismerésben részesült Szabó István a Bizalomért, 1980-ban.
Az idei mustrán a szlovák film kerül erősebb fénybe. Mira Fornay új filmje, a Nyelv nélküli békák a játék- és dokumentumfilm határán állva szól a családon belüli erőszakról, pontosabban a bűncselekmény elkövetőjének egyetlen napjáról. Egészen más témával vált érdekessé a Berlinale számára Viera Čákanyová FREM című filmje. A klímaváltozás, a globális felmelegedés, az emberiségnek a természettel szemben elkövetett rutinszerű támadásai az Antarktisz jégmezőit közel hozó film mozgatórugói.
A Berlinale nemzetközi filmpiacán is jelen lesz a szlovák film. Marek Škop Karlovy Varyban Kristályglóbuszt nyert alkotása, a Legyen világosság az egyik, Mariana Čengel Solčanská Disznó című friss munkája a másik.
Csendben, már-már hírzárlat közepette készült el Ivan Ostrochovský Szolgálók című opusa, amely bekerült az új, Encounters verseny erős mezőnyébe. A rendező már vissza-visszatérő vendége a mustrának. Ott volt első játékfilmjével, a Kecskével, amelynek hőse, az egykori ökölvívó-bajnok többéves kihagyás után terhes barátnője anyagi megsegítése miatt száll ismét ringbe. Ostrochovský a világ különböző fesztiváljain tizenegy díjat nyert ezzel az alkotásával. A Kerekes Péterrel és Pavol Pekarčíkkal közösen megrendezett Bársonyos terroristák című dokumentumfilmjükkel is eljutott Berlinbe, de a legnagyobb reményekkel most, a Szolgálókkal utazott a német fővárosba. Itthon, szakmai körökben már komoly elismerést váltott ki a filmmel, a nézők március 19-től láthatják a mozikban. A Szolgálók nyitja meg március 11-én a pozsonyi 27. Febiofest Nemzetközi Filmfesztivált. Most már csak az a kérdés, hogy fogadják az alkotást a Berlinalén.
Ostrochovský Szolgálók című alkotásának főhősei egy papi szeminárium növendékei a 80-as évek Csehszlovákiájában. A film forgatókönyvét Marek Leščák írta, konzultánsa a brit Rebecca Lenkiewicz, az Oscar-díjas Pawel Pawlikowski munkatársa a következőket nyilatkozta a Szolgálókról: „Erős, felkavaró történet ez az ártatlanság elvesztéséről, az egyén és egy zárt közösség, vagyis az individuum és a társadalom folyamatos küzdelméről. Már a forgatókönyv olvasása közben lepergett előttem a film, a képi világa és az érzékenysége pedig egyszerűen lenyűgözött.”
A rendező szerint univerzális a téma. „A felnőtté válás stációiról és a valósággal való kemény konfrontációról szól a film. Két főhősének, Michalnak és Jurajnak, miközben felsőbb erők hatása alatt állnak, maguknak kell eldönteniük, hogy teljesítik-e a kommunista párt velük szemben támasztott elvárásait, vagy elutasítva az együttműködést, kiteszik magukat a titkosrendőrség megfigyeléseinek, támadásainak. Betörhetők-e vagy sem, kiszolgálják-e a totalitárius rendszert vagy kitartanak saját morális értékrendjük mellett? – ez itt a fő kérdés. Nekik, egyedül kell eldönteniük, melyik utat választják.” 
Ostrochovský hangsúlyozza: „A társadalom jelentős része elfogadta a régi rendszert, de csak azért, hogy így legyen láthatatlan és sebezhetetlen. Azok viszont, akik nem vegyültek ezzel a réteggel, sok mindent kockáztattak, sokszor még az egzisztenciájukat is. A hatalmi rendszertől való félelmük gyakran paranoiává fokozódott.”
A szlovák–román–cseh–ír koprodukcióban forgatott film két főszerepét Samuel Skyva és Samuel Polakovič alakítja. Egyikük sem hivatásos színész, mégis hitelesen mozognak a kamera előtt. Szlovák részről Milan Mikulčík és (a rendező) Martin Šulík kapott fontos szerepet a filmben, de ott egy ismerős román arc is. Vlad Ivanovot Nemes Jeles László Napszállta című filmjében láthatta a néző. Ők viszik a hátukon a Szolgálókat.