Szilfa utca utolsó utáni rémálma – Freddy Krueger visszatért

A „perverz showman” karaktere korábban fogant, Wes Craven munkája azonban csak a már említett esztendőben került mozikba. Robert Englund bújt a pizza arcú gyilkos bőrébe, s hét és fél részben mészárolta tucat számra a megrémült tiniket. A folytatások minőségingadozását eltussolnám, az azonban nyilvánvaló, hogy az egymást követő epizódok rajongók millióit édesgették magukhoz. A keménykalap, a csíkos pulóver, a borotvaéles késujjak, valamint a (kialakuló) feketehumor pedig az egyik legtökösebb gonosz névjegyévé váltak. Legutóbb 1994-ben vérengzett, újra a Sikoly-széria dirigensével a kormányrúdnál. 2003-ban összeeresztették kalpagos démonunkat Jason Voorhees barátunkkal, akit tavaly ismét előkapartak a Kristály-tavi táborból. Az aktuális bűntettet is Michael Bay (Bad Boys, A szikla, Armageddon, Transformers) produkciós cége, a Platinum Dunes követte el, mely sorra támasztja fel a régmúlt sorozatgyilkosait.

Freddy Krueger legfrissebb történetét egy videoklip-rendezőre bízták. Bár ne tették volna! Samuel Bayer zenés kisfilmjeinek „gyors tempójú, zaklatott vágású, tömör” nyelvezetét próbálta idomítani a rémálmok világához, változtatva néhány alapkoncepción és átformálva a széria hangulatát. A pengeujjú rém epés megjegyzéseit kigyomlálta, s bár néhány jelenet erejéig tiszteleg az eredeti alkotás előtt is, Nolan Batmanjének vérfrissítő gondolatát és a 007-es ügynök meg-megújuló eszméjét szem előtt tartva inkább egyfajta eredettörténetet próbált a vászonra mázolni. A siralmas forgatókönyv azonban jelentősen leszűkítette mozgásterét. Hiába írták tucatnyian a forgatókönyvet, a sablonkarakterek és a borzalmas szcénák lehúzzák, altatják, befedik a produkciót.

A kaszabolós horrorokkal szemben nem a gore-vonal került előtérbe, sokkal inkább a feszültséggel terhelt, félelemkeltő képsorokra építettek. Volna. Míg azonban a mintadarabban az álomképek és a valóság közötti pontok elmosódnak, többértelműséget kölcsönözve a szürreális soroknak, addig itt a kettéválasztható színtéren zajló eseményektől csak lapos ijesztgetéseket várhatunk.

Rémfilmeknél másodlagos a színészek kvalitása, az „álmok urának” (silány) maszkja alatt mégis egy tehetséges aktor bújt meg. Jackie Earle Haley (Apró titkok). Gyerekszínészként lépett a porondra, majd az első Rémálom… forgatása előtt ő is részt vett a meghallgatásokon. Az anekdota szerint kísérője, bizonyos Johnny Depp nyerte el a szerepet… Rémisztőre kevert hangjával és show-tlan megjelenésével azonban csalódást okoz. A többiekre tintát is felesleges pazarolni. Pocsék alakítások tömkelege.

A modern filmtechnikai eszközök sem adhatnak létjogosultságot jellegtelen remake-eknek. A bevételi adatok viszont folytatást ígérnek. De minek? (Kaszás Dávid)