Sziget – pluszok és mínuszok

JUHÁSZ KATALIN

Már a zárónap estéjén fellélegezhettünk: nyereséges lesz az idei fesztivál. Gerendai Károly főszervező elújságolta, amit már eddig is sejtettünk: látogatócsúcs született, 415 ezren voltak a fesztiválon, ötvenötezer fővel többen, mint a rendkívül gyenge tavalyi évben.

Állam bácsi feleszmélt

Az új, költséges beruházásokról, a látványelemek tökéletesítéséről és a keleti kényelemről már esett szó, arról viszont nem, hogy a kormányzat hosszú évek után ismét rádöbbent, hogy van egy fesztivál, amely háromszor annyi külföldit vonz Magyarországra, mint a több millárd forintos állami támogatást kapó Forma I. Néhány napja tudtuk meg, hogy a Sziget 110 milliót kap a 415 milliós fesztiváltámogatási keretből, ami szép összegnek tűnik, ám a fesztivál teljes költségvetésének csupán 3 százalékát teszi ki. Ha belegondolunk, hogy hány „közszolgálati jellegű” program szerepel a kínálatban (Civil Sziget, néprajzi és képzőművészeti kiállítások, opera, kortárs tánc, utcaszínházak), és hogy eddig ezeket is üzleti alapon finanszírozták, akkor kalapot kell emelnünk a szervezők előtt. Más nagy zenei fesztiválokon ugyanis nincsenek ilyen programok, mivel nem vonzanak tömegeket, viszont viszik a pénzt. A külföldiek többsége meglepetten fogadta például a a Múzeumi negyedet, amely kifejezetten izgalmas helyszínnek bizonyult, ötletes, infotainment-jellegű programjaival. Azon túl, hogy a kiállítóhelyek a Szigeten is megjelentek, 50%-os kedvezménnyel várták a szigetelőket az eredeti helyszíneiken is.

Az említett anyagi támogatás tehát azt jelenti, hogy immár a hatalom is értékeli ezen igyekezetet, illetve elismeri a fesztivál országimázs-javító szerepét. Ami komoly eredmény, főleg az előzmények tükrében. Talán emlékeznek még a Sziget ellen folytatott átok-gyilok hadjáratra, Tarlós István (akkor még csak) óbudai polgármester hangerőcenzori munkásságára vagy a köztévé „drogsziget”-jellegű tudósításaira. Nos, ezért van gesztusértéke e döntésnek. Üröm az örömben, hogy a pénzt nem akkor kapták meg, amikor még felhasználhatták volna az idei programok finanszírozására.

Ízlések és pofonok

Lehet, hogy öregszem, de igazi nagyszínpados produkciónak csak azt a zenét tartom, amely ott, helyben születik. Idén több világhírű DJ-t küldtek fel oda fő attrakcióként (Deadmau5, Calvin Harris, Skrillex), mivel a számukra eddig fenntartott helyszínt megszüntették. Ezzel a húzással nyilván sok pénzt megspóroltak a szervezők, ám ami a partisátorban működik, az a nagyszínpadon üres szemfényfesztésnek tűnik. Calvin Harris „koncertjét” például még a záró tűzijáték sem mentette meg az unalomba fulladástól.

A tribute zenekarok számára ácsolt külön színpadot sem igazán értettem, mert bár legtöbbjüknél négy-öt sör után alig lehet megkülönböztetni az utánzatot az eredetitől, ám ez a műfaj számomra olyan, mint a kínai piacon vásárolt Mike-cipő és Addodas-póló.

Hétköznapi csalódások

Persze „igazi” zenekarok is produkáltak lagymatag műsort a nagyszínpadon. Kiderült például, hogy a Blink-182 trióra kár volt ráépíteni a mínusz egyedik napot. Akik tíz éve szerették őket, ma már nem kíváncsiak rájuk, legalábbis nem annyian, mint amekkora tömegre a szervezők számítottak. Az is kiderült, hogy maguk a zenészek sem élvezik már annyira a rock and roll cirkuszt, mint annak idején, legalábbis nem robbantották fel a színpadot. Ugyanez volt a helyzet a Kornnal és az Outkasttal is, pedig ez utóbbi a huszadik évforduló alkalmából állt össze ismét egy világturnéra. Bár ne tették volna.

A költséghatékonyság miatt több színpad megszűnt, köztük a nagy népszerűségnek örvendő Roma sátor is. Ez a helyszín műfajában unikum és egyben hungarikum volt – a nagy európai fesztiválok közül egyedül a Szigeten képviselhette magát önállóan ez a színgazdag kultúrkör. Ott zajlottak esténként a legsvungosabb bulik, amelyek egyrészt közelebb hozták a romákat a többségi kultúrához, másrészt a velük szembeni előítéletek is oldódtak. Még akkor is, ha nem teljesedett be a szervezők azon vágya, hogy a programsorozat a Szigetre vonzaná a cigány fiatalokat.

Európa legje

De hogy optimistán fejezzük be, megállapítjuk, hogy ez a rendezvény még így, „költséghatékonyan” is Európa legszervezettebb, legszínvonalasabb szolgáltatásokat nyújtó, egyben legjobb atmoszférájú fesztiválja. És ezt nem én állítom, hanem azok a külföldi kollégák, akiknek lehetőségük van nyaranta öt-hat nagy fesztivált is meglátogatni, és akik hosszasan áradoztak a Szigetről. A dán Roskilde fesztivál infrastruktúráért felelős vezetője pedig azt állítja, hogy ha annak, amit a Szigeten tapasztalt, csak a felét tennék kötelezővé az európai fesztiválok számára, akkor a kontinens rendezvényein százszázalékos javulás állna be. Nos, ehhez nincs mit hozzátenni...