Szent István és a gránát

2002. október 1-je, kedd. A budapesti Szent István-bazilika északi tornyának renoválása közben az egyik falban – 30 méter magasan – egy fel nem robbant tüzérségi gránátot találtak. A tűzszerészek rögtön azután, hogy evakuálták a környék lakosságát, egy speciális vákuumkosárban engedték le a robbanószert, hiszen ha véletlenül működésbe lép, az 50 méteres körzetben a biztos halált jelenti mindenki számára. Nem beszélve magáról a bazilikáról, s a benne őrzött relikvia – a Szent István-i Szent Jobb – menthetetlen pusztulásáról. Szabó Géza kanonok mint a Szent Jobb hivatalos őre sokkal kisebb veszélyeztetettség esetén is felfigyel, mint ez az ötvenkilós gránát. Mikor például 1999-ben egy nap belenézett a relikviáriumba, a vörös bársonybélésen apró bőrdarabkákat fedezett fel, a Szent Jobb maradványait. Ez a csekély észrevétel is nagyon komoly következményeket jelezhetett – például, hogy az ereklyén lassú, ám bomlasztó folyamat vette kezdetét, mely komolyan károsíthatja, esetleg tönkre is teheti. A közelgő jubileumi év, melyben Szent István jobbjának – a Szent Korona mellett – a központi jelkép szerepét kellett betöltenie, felgyorsította az ereklye állapotának alapos szakszerű kivizsgálását. A végeredmény kimondta: a relikvia változatlanul jó állapotban van, tartósító beavatkozásra nincs szükség. ĺgy aztán a millenniumi ünnepségek szertartásain betölthette központi szerepét. De nem elég megállapítani, hogy az ereklye mint pótolhatatlan történelmi emlék épségben van. Sürgősen fel kell tenni a kérdést, hogy megőrződött-e az emberek szívében és tudatában mint jelentős vallási szimbólum is. A Szent Jobb ereklyéje ugyanis több holmi elegáns rekvizitumnál, melyet tömegrendezvényekre elő-elővesznek, és csupán történelmi értéke fölött ámuldoznak. És tegyük a kezünket a szívünkre – vajon nem éppen kiáltó időszerűségének rovására?

A „jobb” kifejezés nagyon tartalmas, a mai napig aktuális bibliai jelkép. „Isten jobbja” a legfőbb isteni hatalmat jelenti. „Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje – vallja már a Kivonulás könyvének szerzője –, jobbod, Uram, az ellenséget megverte” (Kiv 15, 6). „Nem kardjukkal szereztek országot – folytatja a Zsoltárok könyve –, s nem karjuk juttatta diadalra őket, hanem a te jobbod...” (Zsolt 44, 4) További bibliai szövegek igazolják, hogy maga az ember is, ha teljesíti Isten akaratát, magának az Istennek lehet és lesz is „jobb keze”. ĺgy győzte le például Dávid Góliátot, „mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának”, hogy aztán „felmagasztalja népe szarvát”, azaz erejét (Sír 47, 6).

Mi és ki magasztalja fel István nemzetének erejét? Egyedül csakis a „Mindenható Isten segítsége”, vagyis a keresztények s az ő apostoli cselekedeteik az aktív jobbal szimbolizálva. Éppen ezért nézzünk bele az ereklyetartóba. Hiszen ezzel (EZZEL!) a kézzel – amikor még a szent király valódi, vérrel lüktető végtagja volt – markolta István a kardot a kereszténység látszólag reménytelen védelmében! Talán mi is úgy érezzük magunkat ma, mint Dávid Góliát előtt: gátlásos keresztények az ateizált világ arrogáns gőgje előtt. Csakhogy Isten felfegyverzett minket az igéjével, mely „áthatóbb minden kétélű kardnál” (Zsid 4, 12). A Szent Jobb ünnepi körmenetén való részvételünkkel nem fedjük el Isten elől lustaságunkat. Ő azt várja tőlünk, hogy jobb keze leszünk nap mint nap – s az az isteni igazságot olyan karddal védi meg, ami az elszánt hívő keresztény bátor tanúságtétele. Nézzünk az ereklyetartóba – még jobban! Ezzel a kézzel emelte a király magasba a Szent Koronát, mikor birodalmát Isten szent anyjának ajánlotta. Ezt a gesztust ismételgetjük, amikor már több mint száz éve a „Boldog Asszony Anyánk, légy jó patrónánk”-at énekeljük. Énekelni és zarándokolni viszont kevés! Mert ha a negédes és nem kötelező Mária-tisztelet szintjén maradunk, egy csöppet sem leszünk meggyőzőek, és nem az ötvenkilós gránát, hanem a mi éretlenségünk, közömbösségünk rázza meg a hozzánk közel állók hitét. Felajánlani a Szent Koronát az Anyának annyit jelent, elfogadni az ő Fiának töviskoronáját, elfogadni az alázatos szolgálatot, és beállni – például – a galileai Kánában azok közé a szolgálók közé, akik hallgattak szavára: „megtenni mindent, amit Jézus mond”. Ami nem jelent mást, mint hogy – legyetek az én Fiam jobb keze!

Egyes szakemberek szerint István jobbja úgy maradt fenn az utókor számára, hogy talajvíz árasztotta el a sírt, kivéve a legmagasabban helyezkedő jobb kezet, mely aztán a zárt nyirkos közegben magától mumifikálódott. ĺgy menekült meg az „özönvízben” a király jobbja. Hogy továbbra is mutathassa az igaz hit felé vezető utat...?

A szerző római katolikus pap