Szellemi-erkölcsi megújulás, mely a költészetben új utakat keresett

Az ötvenes-hetvenes évek költőiről van szó, akik leszámoltak a sematikus irodalom gyötrelmeivel, és oly korban vállalták a szellemi-erkölcsi megújulást, mely a költészetben (és az irodalom egésze szempontjából is!) új utakat keresett. A személyes lírai kifejezés, a költői és esszéírói világkép a hetvenes években szabadult meg a magyar irodalom gyötrelmeitől, sablonjaitól. Legjobbjaink, akik a megújulás nehezét vállalták, a tárgyias-leíró lírai realizmustól jutottak el a látomásos-szimbolikus beszédmódhoz. A megújulásban a fiatal nemzedék képviselői (Juhász Ferenc, Nagy László, Csoóri Sándor és mások) vállalták az úttörő szerepet. A kisebbségi magyar irodalmak megújulásában (Szlovákiában, Romániában vagy a Vajdaságban) is meghatározó szerepet játszottak. A folyóirat márciusi száma (néhány vers erejéig) Csoóri Sándor munkásságát idézi. A versek mellett közli a Kossuth-díjas költő esszéjét: Hogy mi a költészet, nem tudom címmel. Nietzsche, Heidegger, Németh László, Ortega y Gasset vagy Baudrillard nevét és a világméretű dolgokat említi, nevezetesen, hogy „a világméretű dolgok, a tudás segítségével először gyarmatosították azt, amit mi egyetemesnek tartottunk”… Csoóri Sándor 80 címmel közli a lap Jánossy Lajos írását, mely a Literán jelent meg.

Az egy és az egész címmel Gál Sándor emlékezik a múltra. Komárom, Gadóc, Búcs emlékektől, élményektől gazdag éveket juttat az eszébe, amikor diákként élték meg a feledhetetlen éveket, és nem véletlen, hogy Komárom számára is Kincses Komárom lett. Részben Komáromnak is köszönheti, hogy Ady Endre összes versei csaknem „házhoz mentek”, a jó lelkű tanároknak köszönhetően. Az „Ady beragyogta belső tájról és térről” sokat köszönhet Gadócnak, és a gazdasági középiskola tanárainak. „Komáromban olyan közegbe kerültem – írja az emlékező –, amelyben magyarságomat senki sem kérdőjelezte meg”.

Lacza Tihamér Kiss László tudós körorvost köszönti 60. születésnapján. Közli a lap Tóth Elemér, Bodnár Éva, Öllős Edit és Gágyor József verseit. László Erika tanulmánya az Orpheusz-szonettek magyar fordításaival foglalkozik. Szalay Zoltán elismeréssel, és ahol ez indokolt, kellő szigorral szól Egressy Zoltán Monológok áradása című kötetéről. Kő-ország fia címmel Lacza Éva Cselényi Lászlóval beszélget. (zsolt)