Megdöbbentő. Számtalanszor ismételt, mégis újra meg újra megdöbbentő képek: az amerikai Manhattan legmagasabb épületei úgy omlanak össze, mint a kártyavár. A füstölgő romok között emberek ezrei pusztulnak el.
Szegény gazdagok, gazdag szegények
A vasárnapi evangéliumból megsejthetjük a feleletet: ilyen helyet kár keresni! Mint ahogy rangot, funkciót vagy befolyásos kapcsolatokat is: mert nem léteznek. A bibliai gazdag ember talán azt hitte, megszerzett mindent, öntelt biztonságban élt saját sérthetetlenségének „felhőkarcolójában”. Oly magasról tekintett le mindenre és mindenkire, hogy a közvetlen közelében kolduló Lázárt észre sem vette. Jézus a gazdag embernek nem a kövér bankszámláját illeti kritikával. Az ő ellenvetése, hogy a gazdag látja ugyan az embert, de nem veszi észre napi kenyérgondjait. Adhatna bőven a vagyonából, de nem ad. Gond nélkül megoszthatná, de nem osztja meg. Látja a szegénységet, de a következményeit már nem. Az irgalmatlanság szakadéka. Amit a gazdag ember itt, a földön épített, ugyanaz halála után áthidalhatatlan szakadékká változott közte és Isten közt. „Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát” – mondja Isten fia. Akinek viszont zárva a szíve, s nem ad, az Jézusnak nem ad. És ez elkerülhetetlen. Mert a szív ítéltetik.
Egyszer szemtanúja voltam, amint egy koldus egy hajléktalan körzetébe vetődött. Alig nyújtotta kéregetésre kezét, az önző hajléktalan durván elkergette. Ez az ÉN körzetem, tűnés innen!
A hontalanság, a szegényes külső is lehet a közönyös kevélység álarca. Néhány kopott nejlonzacskó és sörösüveg is lehet „vagyon”, amely megterheli, megkeményíti a szívet, vak közönnyel tölti el mások nyomorúsága iránt. És valóban a szív vizsgáltatik. Mert örök érvényű bibliai igazság, hogy Isten a szív rejtekeit vizsgálja, s a szív szava szerint ítél majd. Sem az új szagú Chardin zakó, sem a dohos, szeméttelepről szerzett kabát nem tartozik Isten kritériumai közé. „Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat” – mondja a próféta. A New York-i tragédia figyelemre méltó következménye, hogy az emberek szíve közelebb került egymáshoz, a szolidaritás egyesítette őket. Elmélyült imával teljesítik az „emeljük fel szívünket” óhaját, megtelnek a templomok. Figyelni kezdtek egymásra. És Istenre! Mert nem csak felhőkarcolók dőltek le, úgy tűnik, alapjaiban remegett meg az egész hamis értékrendszer. Rejtély, hogy miért kell házaknak égniük, emberi életeknek kialudniuk, miért kell életveszélybe kerülnie bolygónknak ahhoz, hogy az emberek figyeljenek végre egymásra. Hogy felébredjenek az álomból, hogy kivetkőzzenek a másra nem szoruló individualizmus vértezetéből? És mi lesz, ha minden visszatér a régi kerékvágásba? Visszatér vele a régi viszonyulás is Istenhez és az emberekhez? Természetesen! Visszatér, ha nem kapnak mélyebb és szilárdabb alapot, mely nem más, mint az odafigyelő szeretet. Szeretet, mely nem marad alul a történelmi viharokban, amelyet nem befolyásolnak társadalmi normák és divathullámok. A feltétel nélküli szeretet mindig FIGYEL, mindig MÁSÉRT van, nem állít csapdákat, nem ver szakadékokat, nem körzetesít és nem kerget el. A szeretet fölötte van a dolgoknak, hogy azok javára szolgáljon. Ha a gazdag ember felfigyelt volna Lázár nyomorúságára, és vagyonának részesévé tette volna őt, még gazdagabbá vált volna: Isten és közte nem szakadék tátongana, hanem híd vezetne: Lázár. Rengeteg híd visz Istenhez ma is: a szenvedők, a rászorulók és a szegények körülöttünk mind. Kerülőutak márpedig nincsenek.
(A szerző római katolikus pap)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.