Száz színt mutat egy szerepben

Bábtagozaton végzett a színművészeti főiskolán, büszke is rá, az élete részévé vált, amit ott tanult, mégis váltott. A bábozást meghagyta egykori osztálytársainak, s mert sokan biztatták, színészi lehetőségek után nézett. Azok pedig jöttek sorra. Eredeti hivatásához mégsem lett hűtlen. Jean Genet Cselédek című drámáját a Magyar Állami Bábszínházban rendezte meg. Találnék néhány bábot a lakásában? Egyet sem. Pedig kreatív, ügyes kezű embernek ismerem. Másban élem ki a kreativitásomat. Süteményeket készítek, különböző lekvárokat raktam el a nyáron. Fabrikálni is szeretek. Az otthonomat folyamatosan dizájnolom. Azt, amit a bábtagozaton tanultam, a pályámon is hasznosítom. Az Új Színházban töltött hét évet biztosan elkönyvelte már. Bonyolult házasság volt. De a szerelmi évődéseim, az egész életem bonyolult. Nagyon sok szépre emlékezem az Új Színházból. Dosztojevszkij Szonyája és a Még egyszer hátulról Brooke-ja színeiben is, végleteiben is csodás ajándék volt. Az előbbi Szabó Mátétól, az utóbbi Jiří Menzeltől. Sok barátom volt az akkori csapatban. Tordai Terivel, aki ott maradt, ma is tartom a kapcsolatot, fontos asszonya az életemnek. Az öltözőmnek még a szagát is őrzöm magamban. A névtáblámat hazavittem. A sminkasztalom mögött ott maradtak a leesett képek. Amíg össze nem dől minden, ott is maradnak, nem lehet elhúzni az asztalt. Összességében én bent, az Új Színházban nőttem fel. Sokszor ott is aludtam, ha a közelben éjszakáztam. De sírtam is ott sokat. Voltak nagyon szép, intim pillanataim is az öltözőben, a büfét pedig, az utolsó évben, az én elképzeléseim szerint alakítottuk át. Kimentem a bolhapiacra tükröt, törött lámpát vásárolni. Ezekre nagyon jó emlékezni. Felvértezve kerültem ki onnan, most élem a felnőtt életemet. Olyan volt ez is, mint amikor az első szerelem után elindul az ember egy másik úton, s az a másik út a Thália Színházba vezetett. Eddig szerencsésen alakult a pályám. Mindig arra vágytam, hogy két évad között, nyáron is dolgozhassak, és a Munkaügyektől ezt is megkaptam. Pár napom maradt csupán, hogy elmehessek a dalmát tengerpartra. Én vezettem, imádok vezetni. Ha esett, múzeumba mentem, ha sütött a nap, úsztam, volt minden. Még egy csodás masszőrt is találtam. Tavasszal is ott voltam, ugyanazon a helyen, Rovinjban. Ott érzem jól magam. Az utazás az egyetlen luxus az életemben. Arra költök. Angliába mennék már el nagyon szívesen, vagy északra, ahol hűvös van. Hányadik évadját húzza a Munkaügyekben? Az ötödiket. Sokat változtam már a sorozatban. Termetileg is. Minden olyan magától értetődően alakul. Formálhatom a figurát. Tímea okosan akarja feltüntetni, hogy ő titkárnő. Önmagával is elhiteti, hogy ezen a poszton ő az igazi. Hogy önazonos, a helyén van. Közben azt csinálja, amit az újságokban lát. Minden információját a lapokból szerzi. Kialakított magának egy képet arról, hogy milyen az eszményi titkárnő. Nagyon szabad lehetek a szerepben. Kiélhetem benne a fantáziámat. Évad végén mindig remegve várom, hogy folytathassam. Rengeteget improvizálunk, ami engem annyira feltölt! Terhelhetnek a végsőkig, a munka sosem fáraszt. Más igen. Szerelem, család… ott gyorsabban fogy az erőm. De most elkezdtem tudatosan úgy élni az életem, hogy ne legyen sorok között olvasás, csak igen vagy nem. Lehet, hogy ez tett erőssé. Most volt egy szerelem is, ami nagyon fájt. Időbe telt, míg kimondtam, hogy nem akarom. Nem kell a fájdalom, ha nem muszáj, hogy felhasználhassam a munkámban. A főiskolára ártatlanul felvételiztem. Nem tudtam, milyen a beteljesült szerelem. Aztán volt téboly is, szenvedés is, átmentem sok mindenen. Mára rájöttem, hogyan kell az agyamat, a lelkemet, a fittségemet helyén tartani. Futni járok, figyelek arra, hogy mit eszem, beosztom az energiámat. Molnár Piroska személyében a Munkaügyekben remek felettese van. Nagyon szeretem őt. Nálunk a családban mindenki úgy nézett ki, mint ő. Alkatilag szerintem én is ilyen leszek majd. Épp ezért van is valami családi vérvonzódásom Piroska irányába. Nagyon figyelünk egymásra. A Thália Színházban kétszer is játszottunk már együtt. A Liliomban és a Hétköznapi őrületekben. Ez utóbbiban echte nagymamám. Felvett egy barna parókát és egy hozzá illő ruhát, s nem akartam hinni a szememnek. Ekkora hasonlóságot! Nagyon inspiráló a lénye. Imádok vele játszani. Sok mindent megbeszélünk. Eleinte megközelíthetetlennek tűnt, mostanra már más viszonyban vagyunk. Ha sütök valamit, viszek neki. „Úgy törődsz velem, mintha az anyukám lennél!” – szokta mondani. Közben én érzem, hogy szeretnék a hóna alá bújni. Tátott szájjal hallgatom, amikor elereszti a sztorijait. Ő mesél, én zokogok. Utána elnézést kér, hogy elmondta. Ha jó kedve van, szakad a nevetéstől. Szétmegy a jelenet, újra kell venni. Bár mostanában inkább vígjátékokban remekel, drámai vénája ugyancsak jelentős. Nem vágyik már egy komolyabb lelki horderejű feladatra? Mindenben ezt keresem. A drámai vonalat. Még Timiben is, a Munkaügyekben. Márton István, a rendező nagy örömömre megengedi, hogy komolyabb színeket is belevigyek a figurába. A karakteremen belül többfelé elmozdulhatok. Mátyássy Áron filmjében, az Átokban is mást mutathatott magából, mint mostanában. Szabó Mátétól kaptam akkora bizalmat a Szonyával, mint legutóbb Árontól. Az Átokban nő vagyok, akinek különböző mániái vannak, és félelmetessé válik a gyereke miatt. Most Enyedi Ildikó Testről és lélekről című új filmjében forgattam. Nem castingolt, engem hívott. Nem nagy a szerep, egy telefonos csaj a boltban, én mégis boldog voltam, hogy rám gondolt. Érzékeny, nagy tudású, bölcs, titokzatos ember. A hideg rázott a gyönyörűségtől, hogy ott lehettem mellette. Tud még egy nevet mondani, amely hasonló érzelmekkel párosul az emlékeiben? Jiří Menzel. A Még egyszer hátulrólt rendezte az Új Színházban. Életem legbiztonságosabb szerepe volt Brooke. Egy nagy sikerrel futó előadásba léptem be, „kotta” alapján. Alföldi Róbert rendezésével, a Shopping and fuckinggal is így voltam. Ott Balázsovits Edit helyett vettem át a szerepet. Megvolt a „kotta”, ami biztonságot adott, azért tudtam lubickolni az előadásban. Egyébként ha valami szomorút játszom, mindig eszembe jut Jiří Menzel. Amikor először láttam őt, azonnal észrevettem a szemében a mély, súlyos szomorúságot. Amíg ment a darab az Új Színházban, mindig ott láttam őt a hátsó sorban. Pedig nem állt ott. Csak megjelent egy kis fény, és azt gondoltam, ő az. Nyilván sokat kapott tőle, amiből azóta is gyakran meríthet. Pár nap volt csupán a találkozásunk, de mindketten találtunk valamit a másikban, amire szükségünk volt. Én is elvettem tőle valamit, ő is elvett tőlem. De ez észrevétlenül történt. Kinyílt egy kapu az életemben. Nincs is párja a szerepemnek, amelyet tőle kaptam. Egy ilyen megfejthetetlen lány, iszonyú frekvencián! Ráadásul dupla szerep, hiszen színésznőt játszottam a darabban, aki ezt a flúgos lányt alakította. Van a közelében olyan rendező, akiért álmaiban könyörög? Máté Gábor. Az ő rendezései nagyon meghatározók számomra. Teljesen egyféleképpen gondolkodunk. Borzasztó lenne, ha munkaügyileg nem találkozhatnánk. Én azért vagyok a pályán, hogy vele is dolgozhassak. S most mi a folytatás? Szerepekben, külső munkákban? A Tháliában egy Feydeau-darabban játszom majd, az is bohózat. Van egy kívánságfüzetem, amelybe nemrég azt írtam, szeretnék már egyszer egy ótvaros, ragacsos nőt alakítani, na, ez most olyan lesz. Ápolatlan és bajszos. Rendezni is fogok a közeljövőben. Dodo Gombár szlovák szerző Ég és nő között című kétszemélyes darabját állítom színpadra, de előtte még Herczeg Adriennel és Szabó Verával eljátsszuk a Charlie angyalait. A Szépművészeti Múzeum Textúrák című programsorozatában, amelyben kortárs magyar írók nagy festők alkotásai nyomán született írásait színészek szólaltatják meg a képek előtt, Závada Pál műremekét, a Kelt Amszterdamban, 1665 májusábant kapta. Az pedig a németalföldi Pieter de Hooch Levelet olvasó nőjét idézte meg mesteri megfogalmazásban. Lenyűgöző volt a szöveg. Nagyon sok arcomat megmutathattam benne. Közben sírtam, zokogtam, szétszakadt a szívem. Este hét és tíz óra között tizenháromszor mondtam el a monológot, és Závada Pál mindannyiszor végighallgatta. Remélem, pontosan idézem őt. A végén ugyanis azt mondta: „Nemcsak szép volt, színésznő is!” Szerepei mellé gyűjt még valamit? Ékszermániás vagyok. Mindent gyűjtök, ami csillog. Főleg gyöngyöket. Anyám kincsesládájának és a nagymamám nyakláncának legszebb gyöngyei már az enyémek. Egy gyönyörű lámpában élik új életüket.