Száz éve született Szíjjártó Jenő karnagy

Szíjjártó Jenő 1919. július 17-én született Gölnicbányán. Zenei tehetsége korán megnyilvánult; a gyermek- és ifjúkori nehéz évek, az akkori Csehszlovákiát jellemző történelmi és politikai mélypont sem tántoríthatta el attól, hogy életét a zenének szentelje, és a felvidéki magyar kultúra zászlóvivője legyen. 1920-ban a család minden tagja elveszítette állampolgárságát, mivel az édesapa a trianoni békediktátum következtében kirobbanó eseményekben szerepet vállalt. Professzionális zenei tanulmányait 1941-től a Pozsonyi Konzervatórium zeneszerzés szakán kezdhette meg Alexander Moyzes tanítványaként. 1943-tól 1945-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Visky Jánosnál tanult, zongora szakon pedig Ditrói-Csiba József növendéke volt, és rendszeresen látogatta Kodály Zoltán népdalelemzés előadásait. Tanulmányainak Budapest ostroma vetett véget. Sikerült visszatérnie Csehszlovákiába, azonban többi magyar honfitársával együtt jogfosztottá vált, ismét elveszítette állampolgárságát, így csak 1948-tól lehetett újra a Pozsonyi Konzervatórium hallgatója, ahol addigi tanulmányait karmester szakkal bővítette ki. Kornel Schimpl tanítványaként 1951-ben szerzett oklevelet. 1951-től 1953-ig a Csehszlovák Rádió zenei rendezőjeként tevékenykedett. 1953–54-ben – feladva a biztos megélhetést és érvényesülést jelentő Csehszlovák Rádiót – a frissen megalakult, hivatásos alapon szerveződő Népes (Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes) karmestere, művészeti vezetője lett. Amikor 1955 elején az államhatalom megszüntette a Népest, a Csemadok apparátusában dolgozott tovább, majd a Népművelési Intézet alkalmazásába került. Erre az időszakra esik népdalgyűjtő tevékenysége is: 27 felvidéki községben több mint 500 magyar népdalt jegyzett le. 1956-ban visszatért a Csehszlovák Rádióhoz, ahol nyugdíjba vonulásáig zenei rendezőként dolgozott. 1959-ben feleségül vette Varga Ilonát, aki halála után művészi hagyatékának őrzője és kezelője lett.
A Zselízen 1961-ben megrendezett I. Országos Magyar Énekkari Fesztiválon Weöres Sándor költeményére az ez alkalomra komponált Békét akarunk! című művét az 1200 énekesből álló összkar előtt vezényelte.
Szíjjártó Jenőnek köszönhető, hogy 1964 novemberében megalakult a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, melynek legfontosabb küldetése az volt, hogy karnagyokat képezzen a második világháború után újjászülető szlovákiai magyar kórusmozgalom számára. A Tanítókórus éléről azonban az államhatalom ideológiai kifogásai miatt még ugyanabban az évben távoznia kellett. A kórus, amely 1994-ben a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa nevet vette fel, 2002-ben úgy tisztelgett egykori alapítója, Szíjjártó Jenő előtt, hogy a Magyar Rádió Népzenei Rovatának felkérésére öt művét énekelte archiválandó hangszalagra Sapszon Ferenc vezényletével. 
Az 1980-as évek elejétől a Magyar Rádióban élvonalbeli magyarországi kórusok előadásában, kiváló karnagyok vezényletével készültek felvételek Szíjjártó Jenő énekkari népdalfeldolgozásairól. Ezek rendszeresen elhangzottak a Magyar Rádió műsoraiban.
Zeneszerzői munkásságát mintegy 60 zenemű fémjelzi: zenekarra és énekkarra írt művek, népdalfeldolgozások, versekre írt kórusművek.
Szíjjártó Jenő zeneszerzőként, karnagyként, kórusszervezőként és emberként egyaránt következetes, célratörő, igazságszerető és rendkívül igényes volt. A zene iránti rajongásával, ékesszólásával, megnyerő természetével, kérlelhetetlen elkötelezettségével sokakat a hazai magyar ének- és zenekultúra ügye mellé állított. Karizmatikus személyisége máig kihat a magyar kórusmozgalom őt követő képviselőinek zenei látásmódjára és művészetére. Tisztelőit és egykori munkatársait váratlanul érte 1986. július 28-án, 67 éves korában bekövetkezett halála.
Születésének hetvenedik évfordulója alkalmából, 1989-ben a Csemadok gondozásában jelent meg első ízben a műveit összefoglaló, Az anyai szó című kórusgyűjtemény. 2001-ben a Nap Kiadó jelentette meg a Virágok vetélkedése – válogatás Szíjjártó Jenő gyűjtéséből első kiadását. 2008-ban a Magyar Kultúra Lovagja posztumusz kitüntetésben részesült. 
A mai napig jelentős esemény a háromévenként megrendezett Kodály Napok, amely az általa szervezett 1961-es zselízi Országos Magyar Énekkari Fesztivál megszakadt hagyományát folytatja. 1969-ben rendezték meg első ízben Galántán, és azóta is a magyar énekkari mozgalom legnagyobb ünnepe nálunk. Szíjjártó Jenő haláláig minden alkalommal a kórusverseny zsűrielnöke és az összkar karmestere volt.
Szíjjártó Jenő halála óta már több mint három évtized telt el. Nemrég elhunyt felesége, Ilonka rengeteget tett azért, hogy életben tartsa az életművet. Nem kis összeggel támogatta a szlovákiai magyar kórusokat, a kórustalálkozókat, hangversenyeket. De – szerencsére – másoknak is eszébe jutott, hogy népszerűsítse a zeneszerző munkásságát. A legeredményesebben minden bizonnyal Tóth Árpádnak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa akkori vendégkarnagyának sikerült a zeneszerzőt a közönség érdeklődésébe állítania, amikor Szíjjártó Jenő több művét a kórus műsorára tűzte, és 2012-ben könyvet írt munkásságáról „Mert törvény az anyai szó, gravitáció” címmel.
2014. szeptember 20-án özvegye vette át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar Örökség Díjat, amely elismerte mozgalmat teremtő, fáradhatatlan szervezőmunkáját, zeneszerzői munkásságát. 
Ez év május 11-én Zselízen egy olyan kórusfesztiválon emlékeztünk meg róla, ahol az öt fellépő énekkar összesen tíz Szíjjártó-művet adott elő. A Dénes György versére komponált Csallóközt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa adta elő, és a zeneszerző unokája, Szíjjártó Albertina dirigálta.

Horváth Géza