Szárnyal a lélek, a gondolat

alánta és Pozsony közt félúton található egy nagyközség, Jóka. Ott jártam július utolsó hetében, a fiatal misszionáriusok képzésén. Tudtam, hogy ebben a községben működik a Betlehem elnevezésű missziós központ, azt is tudtam, hogy ez az épület ad otthont nyaranta a táborozni vágyó, többségében református kisdiákoknak, a serdülő korúaknak és a középiskolás fiataloknak egyaránt. Az egyházi táborokba legfőképp azok jelentkezhetnek, akik a tanév idején részt vesznek a Gyermek Evangelizációs Közösség által meghirdetett bibliai levelezésen. Gyermekeim révén a levelezés folytán kerültem kapcsolatba a missziós központ munkatársaival, megismerhettem élükön a fáradhatatlan, türelmét és jó kedélyét soha el nem veszítő mindenki Zsuzsa nénijét, aki nemcsak a feladatmegoldó levelezésben veszi ki részét. Andrássy Zsuzsa az egyetlen szlovákiai magyar szakképzett gyermekmunkás. A kilencvenes évek derekán került a központ élére, s azóta munkatársaival együtt tesz-vesz, él-hal a gyermekekért, nyári táborokat, évközi és ugyancsak nyári tanfolyamokat szervez pedagógusok részére is, emellett hittant tanít, vasárnapi iskolát vezet Jókán. Úgy gondolta, meg kell ismertetni a jövő nemzedékével Isten üzenetét, rá kell mutatni előttük az Úr erejére, fel kell tárni a gyermekek előtt Isten csodálatos művét.

A tanfolyamra azok a fiatalok jelentkeztek, akik vasárnapi iskolákban fognak tanítani, de azok is eljöttek, akik már tanítanak, foglalkoznak a református gyerekekkel vasárnaponként az Isten házában. Megérkezésem napjától számítva a tanfolyam végéig, öt napon keresztül huszonegy társammal együtt a központ lakója voltam. Az előadások szüneteiben és a délutáni pihenő alatt a bibliai leckék bemutatására szánt felkészülési idő mellett a könyvekkel zsúfolt polcokról, asztalokról lehetett kölcsönkérni vagy vásárolni kedvezményes áron egy-egy kiadványt. De nem a könyvekbe való temetkezés tette ki a nap legnagyobb részét. Naponta igazi pedagógiai-módszertani munka folyt. Az előadások után következett a gyakorlati rész: a bibliai lecke, az igevers és az ének tanításának bemutatása. Mindenki az általa kiválasztott aranymondásból és énekből készülhetett fel, melyhez szemléltetőeszközöket is kellett készíteni. Zsuzsa néni mindegyik bemutatót külön értékelt, és hasznos tanácsokkal látta el a tanfolyam résztvevőit. A sorra kerülő bibliamagyarázó tanítók órabemutatóját gitárkísérettel előadott énekszó előzte meg és követte. ĺgy nemcsak az Ige üzenete, hanem az ének buzdító ereje is segítette a főasztalhoz állókat. A bibliai leckéket bemutatóknak arra is kellett ügyelniük, hogy a megnevezett korcsoportokhoz mérten szólítsa meg a bibliai üzenettel a gyerekeket. Rengeteg ötletet, játékos megoldást tanulhattunk meg, leshettünk el egymástól.

A tanfolyam végén arra a felismerésre jutottam, hogy a „világi” tanítók is sokat tanulhatnának Zsuzsa nénitől. A „bibliai” tanító az, aki segít másoknak a tanulásban, úgy kell szeretnie a gyermekeket, ahogy vannak, neki is taníthatónak kell lennie. A hitoktató a szavai, tettei által és az életével tanít. Vajon hány pedagógusra mondhatók el mindezek az ismérvek?

Ez az öt nap mind tapasztalatszerzésben, mind lelki növekedésben nagyon sokat adott. Eleve könynyebb megértenie a gyermeket, tanítványát a hívő pedagógusnak, mivel több időt fordít önmagára, a tanítványaiért és azok szüleiért, családjáért való imádkozásra is.A tanító céljaVan, aki csak pénzt gyűjt földi élte útján,

Más rózsát szedeget, nem jár világ kútján.

De én a bűntövis közül gyűjtök gyermekeket,

Foghíjas mosolyú, szeplős, aranyló kincseket.

Mert az örök nap honába a pénz be nem juthat,

Az illatos rózsa szirma hamarföldre hullhat,

De ó, ha alkonyórán átkelek a tengeren,

S tárul a menny: a gyermeket magammal vihetem.

(Ismeretlen szerző)