SOROZATDARÁLÓ: A rasszizmus csápjai

Az HBO új sorozatának, a Lovecraft Countrynak az időzítése jobb nem is lehetne. A Black Lives Matter mozgalom előretörése és a rendszerszintű rasszizmus kérdésköre fájdalmas aktualitást kölcsönöz J. J. Abrams, Jordan Peele és Misha Green vadonatúj sorozatának, ami a címe ellenére meglepően keveset kölcsönöz a híres horroríró, H.P. Lovecraft világából. A széria valójában Matt Ruff azonos című könyvének adaptációja, Ruff pedig csupán inspirálódott Lovecrafttól, akiről köztudott, hogy ugyan zseniális horrorszerző volt, és nála jobban senki sem tudta körbeírni az emberiség félelmét az ismeretlentől, ám emellett nyíltan rasszista nézeteket vallott, és ezért is izgalmas, hogy pont fekete alkotók karolták most fel azt a világot, amit még ő épített. A Lovecraft Country főhőse egy koreai háborúból hazatérő fiatal katona, Atticus Freeman (több szempontból beszélő név), aki Chicagóba visszatérve azzal szembesül, hogy az édesapja eltűnt, mégpedig egy rejtélyes vidéken, a Lovecraft műveiben előforduló Arkhamra emlékeztető Ardhamban. Egy kis csapattal odautaznak, át a Jim Crow-féle szegregációs törvényekkel fűtött államokon, hogy ott aztán csúnya, természetfölötti ügyekbe botoljanak. Ez legalábbis a sorozat hivatalos tartalma, de a Lovecraft Country egyik különlegessége éppen az, hogy igazából ez a sztori már az első két részben lemegy, és utána részről részre újabb kalandokat élnek át a főszereplők, sokszor egy-egy új műfajba is belekóstolva. A harmadik epizód például egy kísértetházas horror, míg a negyedik egy labirintusos kalandfilm, szóval a spektrum egészen széles. A gond ezzel csak az, hogy a sorozat addig működik igazán, míg azt mutatja be, ahogy a fekete hőseink a rasszista amerikai vidéken próbálnak boldogulni és nyomozni, ahol még egy étterembe se térhetnek be háborítatlanul étkezni, és ahol egy rendőrségi igazoltatás is könnyen halálos veszedelmet jelenthet.

Ahogy a Lovecraft Country fokozatosan elszakad a kiindulópontjától (az első négy részt láthattam eddig), úgy lesz egyre kevesebb az izgalom, és inkább egy mérsékelten izgalmas zsánerjáték kerekedik ki belőle. A cselekmény a vidékről áttevődik Chicagóba, ami sokkal kevésbé egyedi és érdekes háttér, és Lovecraft univerzumának hatása is egyre csökken, a sztori pedig egyre kevésbé találja fókuszát. A minden részben egy új kaland felépítés, valamint egy részről részre átívelő fő cselekményszál között egyre zavarosabbá és érdektelenebbé válik, és az egyetlen szerencséje, hogy a szuper főszereplők (a Ragadozó madarakból ismert Jurnee Smollett igazi sztáralkat, öröm őt nézni) azért képesek élvezhetővé tenni a látottakat. A Lovecraft Country óriási kihagyott ziccer, izgalmas lehetőség eltékozlása, ami az első rész után irányt téveszt, és vajmi kevés esélyt látok rá, hogy később újra magára találjon.