Sherlock Holmes, az akciók ura

Olyan zenét komponáltatott és szerkesztetett (zeneszerző: Hans Zimmer) ehhez a krimihez, hogy még a legcsekélyebb muzikalitásúak is hegyezni fogják a fülüket. Olyan akciós esztétikát teremtett meg új filmjéhez (na, jó, ha jobban megnézzük, innen-onnan azért ez-az át van emelve), hogy attól még az akciófanatikusok is a telítettség érzésével hagyják el a mozit. A zenéhez és akciókhoz pedig olyan látványt teremtett, amely ugyan napjaink vizualizált illúzióját, az Avatart nem múlja felül (már csak olyan alapon sem, hogy nem 3D), ám a krimi-akció műfajban párját ritkító. A zene valóban minden elismerést és dicséretet megérdemel, de egy filmben talán már nem is érdem az, ha a hangzás elviszi a figyelmet a képről. Van ugyanis egy pont, amikor két emberi lény – természetesen Holmes és az egész Angliát fenyegető fő gonosz – elveszve a magasban, valahol fent a felhők fölött egy kettévált híd vastraverzeinek csonkjain (mondjuk, ez sem egy eredeti kép) hadakozik egymással, hogy egyik a másikat a mélybe lökje. Ám ez az egyébként a kicsúcsosodáshoz, megoldáshoz közelítő végső harc, amelynek hatásában a legeffektívebbnek kellene lennie, szinte teljesen elgyengül, leül, ami részint a katartikus lendülettel felcsattanó zene miatt is van – ez egy olyan ritka eset, amikor a hangzás és a látvány különválik az utóbbi rovására. Nüánsznyi homok a fogaskerékben, amit kevesen fognak észrevenni, mivel Guy Ritchie az akciót azért remekül, s ahogy kell, keményen odateszi.

Olyan keményen, hogy ez a Sherlock Holmes már nem az a Sherlock Holmes, akit nagymamikáknak csontkeretes pápaszemen keresztül kocsányon ülő szemekkel kellett lesniük, hogy a logikáját követni tudják. A logikáját itt sem végig-, illetve átlátható egyenes mentén húzzák meg, tehát van mire figyelni, s van amit egyszeri nézésre nem is lehet teljesen érteni, ám ez esetben a zseniális nyomozási technikájával lenyűgöző legendás mesterdetektívet „modernesítik” az alkotók. Az új karakter szerint 007-es ügynökszerű magatartást követ, ami azt jelenti, hogy (mivel rengeteg az akciójelenet) kitűnő akcióhős, nem riad vissza a bunyótól, és a női bájakat, alsófertályokat sem veti meg – ehhez remek hölgypartnert is rendelnek mellé, a boszorkányos Irene Adler (Rachel McAdams) személyében. Ilyen irányba tereli Holmes figuráját az is, hogy az alapot a mozgóképes feldolgozáshoz egy képregény szolgáltatta.

Még a vizualitáshoz egy kitétel erejéig visszatérve: további vonzereje a filmnek a titokzatosságot magába rejtő belső terek kidolgozottsága – a krimi rejtélyeinek nyomait bújtató relikviákat lenyűgöző látványként tálalja az operatőr (Philippe Rousselot). Nem hinném, hogy pusztán hallucinációként ugrik be az érzet, hogy a rejtélyek feltárásában helyenként olyan metódus érződik, ami a Hetedik című kultikussá vált amerikai misztikus film egyes megoldásaira emlékeztet.

A sztoriból nem érdemes többet elárulni, mint hogy kissé átformált régi ismerőseink, Sherlock és dr. Watson összefognak, hogy „hatástalanítsák” a fő gonosz Lord Blackwoodot (Mark Strong), akit előbb kivégeznek, aztán feltámad, hogy veszélybe sodorja egész Angliát.

A vezérfigurát, Sherlock Holmest, akit Robert Downey Jr., ám elsősorban cselekedeteit, amelyekben ezúttal is odaadó tettestársra lel dr. John Watsonban, akit visszafogott sejtelmességgel Jude Law formál meg, új trendekhez igazította Guy Ritchie – hogy látványban és izgalmakban ne maradjon el a mai trendi szuperprodukciók mögött. Az összbenyomást illetően (megfeledkezve a követhetetlen elemekről) végül is a látványnak és az akcióknak, ám főképpen a vége-effektust fokozó folyamatos felpörgetésnek köszönhetően jól vizsgázik a produkció, ám ez a manipulált hatás nem mutatkozik igazán tartósnak, a kelleténél mintha hamarabb kifakulnának a képek az emlékezetből. Kivéve egyet-kettőt: az állatszeletelés a vágóhídi jelenetben az garantáltan egy életre szóló képsor. Ebben helyt állni, nem hogy Sherlock Holmes-nak, hanem James Bondnak is becsületére válna. Ám azt nem most tanultuk meg, előző filmjei alapján is tudtuk, hogy Guy Ritchie otthon van a gyilkos ösztönök képi megformálásában.