Róma kövekből és makettekből

A kiállítást a makettek teszik a gyerekek számára is vonzóváElőbb Kassán mutatták be az Aquincumi Múzeum gyűjteményéből válogatott anyagot, ám ahogy Facsády Annamária, az Aquincumi Múzeum igazgatóhelyettese említette, egy kiállítást nem lehet kétszer ugyanúgy megrendezni. Pozsonyban a más teremadottságok miatt a tárgyak, tablók, makettek elhelyezését az eltérő tagoltságú térhez kellett igazítani, s a szemléltetőket némileg kibővíteni. Azért is hathat másképp a szlovák fővárosban installált kiállítás, mint a kassai, mert Pozsony olyan övezetben van, ahol nem idegenek a római kori emlékek, hiszen a város környékén is igen jelentős leletanyagot tártak fel a Római Birodalom idejéből. Ugyanakkor az abból rendezett hazai kiállításoktól is eltérő a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeumából áthozott anyag. Más, mert – ahogy Peter Hyrosstól, a Pozsonyi Városi Múzeum igazgatójától megtudtuk – a mi muzeológusaink a hazai kiállítási gyakorlat szerint háromdimenziós eredeti tárgyakat mutatnak be, a budapesti kiállítók viszont nagyrészt a modellt, a makettet alkalmazzák muzeológiai eszközként. Természetesen a Budapestről hozott kollekcióban is vannak eredeti leletek, mivel „rómaiakról szóló kiállítást kövek nélkül lehetetlen megrendezni” – mondta Facsády Annamária. A sírhelyeket viszont valóban csak néhány lelettel tudták Pozsonyban illusztrálni, mert nehéz köveket – a síremlékeket nagyméretű kövekből faragták, a sírokat pedig kőszobrok díszítették – meglehetősen körülményes emeleti kiállítótérben elhelyezni.

A Krisztus születése utáni évszázadban a Dunától nyugatra eső terület a Római Birodalom részévé vált. Az anyagi kultúra elrómaiasodása mellett Róma szellemisége, vallása, életformája is utat talált a birodalom e viszonylag távoli szögletébe. „A Római Birodalom volt az első olyan hatalom, amely megteremtette az egységes Európát, azzal, hogy egyetlen kulturális befolyás alá helyezte – ismertette Zsidi Paula, az Aquincumi Múzeum igazgatónője. – Hispániától a Fekete-tengerig, Pannóniától egészen Észak-Afrikáig egyetlen uralom alá tartoztak a provinciák. Bár a római élet alapjai mindenütt azonosak voltak, a leletanyagok azt is jól mutatják, hogy minden provincia megőrizte az őslakosság alapsajátosságát. Ez kitűnik abból is, hogy ha a fontos római kori lelőhelyek leletanyagát összehasonlítjuk Aquincuméval, a helyi sajátosságok nagyon jól kirajzolódnak.” A tárgyaknak és azoknak a helyszíneknek a bemutatásával, ahol a római élet folyt, a római életmódról kapunk képet a városi múzeum helyiségeiben. Az első terem történeti-topográfiai áttekintést adó hivatalos jellege után más, intimebb karaktert kap a kiállítás. A legerőteljesebben ez abban a római szobára emlékeztető helyiségben érzékelhető, amely a bábokkal megjelenített apa, anya és gyermek alakjával azt idézi, ahogy a római család lakott.

„A családi körből kilépve egy következő szakasszal a magánélet szférájába próbáltunk behatolni azzal, hogy a szórakozások különböző aspektusát mutatjuk be – mondta Facsády Annamária. – Nagyon kevés olyan tárgy maradt meg, amely a szórakozási szokásokra utal, viszont a források alapján tudjuk, hogy milyen játékokat játszottak, és milyen játékokat használtak. És nem csak a gyerekek! Elsősorban a felnőttek játszottak.” E rész legértékesebb tárgya Aquincum páratlan zenei emléke, az orgona, amelynek bronzalkatrészei a tűzoltók egyesülete leégett székházának (ennek makettje is látható a kiállításon) pincéjéből került elő. Az Aquincumi Múzeumban őrzik a megszólaltatható rekonstruált példányt. Ugyancsak a magánélet szférájába tartoznak az étkezési szokások. Ezek ránk maradt tárgyi emlékeit az ókor porcelánjának is nevezett terra sigiláta tál, kiemelkedő szépségű üvegedények és korsók képviselik. A kiállítás következő részében a római élet jól szemléltethető szeletét rekonstruálták, a vallást és a temetkezési rítusokat – azért láttatható ez erőteljesebben, mert a legtöbb épségben megmaradt tárgy a temetőkből, a sírokból került elő. Időugrással újabb korszak zárja a bemutatót. Epilógusként a római kor kicsit távoli befejezéseképpen a népvándorlás korába kalauzol el a tárlatanyag avarkorból származó maradványok bemutatatásával. Ennél a résznél Facsády Annamária az építkezési technikákra vonatkozó érdekességek nyomon követésére hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a római korban a kő és a téglaépítkezés vált általánossá, az avarkor viszont visszatért a őskorban alkalmazott faszerkezetes építési módhoz. „A leleteket, amelyeket bemutatunk, Zsidi Paula tárta fel egy római ásatás során. Az avarok a római házakba, a római temetőkbe ásták bele házaikat. Amit lehetett, felhasználtak a római korból, ám érdekes módon a köveket nem.”