Régi emlékeket felidézve

Az együttes üveges táncához annak idején Bocsek Zsuzsa készítette a kosztümöketArchív felvétel Mindenki nem lehetett jelen azok közül, akik az idén a 46. születésnapját ünneplő Ifjú Szivekben egykor együtt táncoltak, énekeltek, zenéltek, ám így is több mint félszázan gyűltek össze, hogy az együttesben töltött évekre emlékezzenek, felidézzék a régi élményeket, amelyek az évtizedek során sem merültek feledésbe. Jelen volt a jó hangulatú találkozón a szlovákiai magyar kulturális élet számos jeles személyisége, akik annak idején szintén az Ifjú Szivek tagjai voltak.

A találkozó ötlete Gémesi Irén, a Pátria rádió szerkesztője fejében született meg. „Van Pozsonyban egy nyolctagú baráti társaság, amelynek én is tagja vagyok, és elég gyakran összejövünk. Valamennyien Ifjú Szivesek voltunk. Arra gondoltam, bizonyára nemcsak mi, hanem a többiek is szívesen találkoznának, lenne miről beszélgetniük, hiszen vannak olyanok, akik negyven éve nem látták egymást” – mondja Gémesi Irén.

Dráfi Mátyás, a Jókai Színház művésze 1957-ben, tizenöt esztendősen lépett be az együttesbe, és 1965-ig énekelt az Ifjú Szivek kórusában. „Kicsit sajnálom, hogy az Ifjú Szivek profi együttes lett. Nem azt mondom, hogy nem kell egy profi együttes, de azért óriási dolog volt, hogy akkoriban, a kezdetekkor a pozsonyi magyar főiskolásoknak, diákoknak volt hová menniük, volt hol és volt miért összejönniük.”

Takács András, aki táncosa, koreográfusa, vezetője volt az együttesnek az Ifjú Szivek megalakulásának előzményeiről szólt: „1952-t írtunk, amikor a Csemadok pozsonyi alapszervezetének Vazovova utcai székházában elkezdtek szerveződni az egyetemista, a főiskolás, és a középiskolás fiatalok, és létrehoztuk az első tánccsoportot. Kis létszámú csoport volt, és általában a nagy államünnepek adtak lehetőséget a fellépésre. Volt olyan időszak, amikor a pedagógiai gimnázium Janda Iván vezette énekkarával és a Csemadok népi zenekarával közös műsort készítettünk, emlékszem rá, még a híres Baťa-gyárba is eljutott ez a társaság.” Ezekre az alapokra építve, az alkalomszerűen összeállt csapat sikerén felbuzdulva később megalakult az első hivatásos magyar népművészeti együttes, a Népes, majd ennek feloszlása után az Ifjú Szivek. Pontosabban az elődje. „1955. november 11-én a Tátra Szállóban, az egyetemisták és főiskolások gólyabálján mutatkozott be először annak a főiskolásokból álló együttesnek a tánckara, amely már 1952-ben is létezett – folytatja a történetet Takács András. – Mi innen datáljuk az Ifjú Szivek születését, mert az Ifjú Szivek ebből a hajdani főiskolás csoportból nőtt ki.”

Ott volt a találkozón Janda Iván, az együttes kórusának egykori vezetője is. „Több évfordulót is ünnepelhettünk a közelmúltban, többek között a magyar iskolák újraindításának 50. évfordulóját, a Vass Lajos Kórus megalakulásának 35. évfordulóját. Nagyon örülök, hogy most alkalmam volt részt venni ezen a találkozón, és olyan emberekkel is beszélhettem, akikkel hosszú ideje nem találkoztam.”

Bocsek Zsuzsa jelmeztervező sem hiányzott a Pozsonyi Casino vendégei közül. Annak idején számos ruhatervet készített a táncosoknak. Együttműködésük hosszú múltra tekint vissza. „Sokat jártam gyűjtőutakra, s a különböző népviseletek motívumait felhasználtam a ruhák tervezésében is.” Amikor arról faggatom, van-e kedvence azok között a kosztümök között, amelyeket az együttesnek készített, Zsuzsa néni egy percig sem gondolkodik, az üveges tánchoz készített ruhákat említi.

Az Ifjú Szivek egyik leghűségesebb tagja Németh Mária, vagy ahogy az együttesben ismerik: Boci, aki tizenhét évig énekelt a Szivekben, előtte három évig pedig a Népesben. „A kezdet nehéz volt, úgyhogy valóban szívből kellett szeretnie annak a népdalt, a néptáncot, aki az együttesben maradt. Sok mindent köszönhetek az ifjú Sziveknek, elsősorban azonban őszinte, jó barátokat. Vagyunk nyolcan, akik már negyvenöt éve rendszeresen találkozunk, és jóban-rosszban segítjük egymást.”

Az összejövetelnek otthont adó Pozsonyi Casino tulajdonosa, Frideczky János is Ifjú Szives volt. De nemcsak azért jelentkezett 1961-ben az együttesbe, mert szeretett énekelni. „Amikor elkezdtem Pozsonyban iskolába járni, csak szlovák iskolák voltak, így nem volt sok magyar ismerősöm. Ezért is mentem az Ifjú Szivekbe, hogy magyarok közt lehessek. Azért is jó volt, mert nagyon sok magyar népdalt megtanultam, és számos, egész életre szóló barátság is ott kezdődött. Nagyon örülök, hogy vidám társaság jött itt össze, akik tele vannak életkedvvel.”