Quo vadis Fábry Napok?

A 2004-es esztendő Fábry-díját megosztva kapta Béres József és Kiss JózsefCsonka Sz. György felvételeEz a döntés alighanem arról tanúskodik, hogy ennek a rendezvénynek a jövőben nagyobb térre és odafigyelésre van szüksége. Mondom ezt azért is, mert az utóbbi években már érződött, hogy a Fábry Napoknak sincs olyan súlya és kisugárzása, mint korábban volt. Ennek okai szerintem elsősorban a rendszerváltozást követő változásokban keresendők, amikor az egyszeriben megnyílt számos lehetőség révén atomizálódott, ugyanakkor sokszínűvé vált a szlovákiai magyar szellemi élet és a kulturális kínálat. Természetesen annak, hogy ez bekövetkezett, csak örülni lehet, jóllehet nem elég az értékteremtő igyekezet, kellenek olyan országos fórumok is, ahol lehetőség nyílik a vitára, a megalapozott vélemények és nézetek ütköztetésére, sőt akár szintézisteremtésre is. Ez az igény, remélem, nem veszett ki belőlünk, de mivel szinte minden kiadónk és országos szervezetünk vezető testülete Pozsonyban, illetve a Csallóközben van, oda jutottunk, hogy a potenciális érdeklődők nem szívesen jönnek Kassára. Kétségtelen, hogy a nem kívánt helyzet kialakulásában a szűkös anyagi háttérnek is szerepe van, hiszen amíg a Csemadok szállást és ellátást tudott biztosítani és útiköltséget térített, addig a Fábry Napokra az ország egész területéről érkeztek a pedagógusok, közművelődési dolgozók, könyvtárosok és más értelmiségiek, most viszont már a megyéből, sőt még Kassáról sem jönnek el.

Vajon lehetséges-e változtatni ezen a helyzeten? Meggyőződésem, hogy igenis lehetséges, és a Csemadok Kassai Városi Választmányában van is annyi akarat és elszántság, hogy ezt főszervezőként megtegye. A hétvégén megtartott rendezvénysorozat már ad is okot némi reményre. Azt kell mondanom, jól tették, hogy ezúttal a figyelmet 450 évvel ezelőtt született reneszánsz költőnk, Balassi Bálint életművének szentelték, Katona Tamás történész, valamint Kovács István költő személyében pedig olyan előadókra találtak, akik egymást kiegészítve – roppantul kellemes társalgási stílusban – úgy beszélgettek Balassiról, mint a legjobb barátjukról. Külön öröm volt hallani arról, hogy a két előadónak köszönhetően – akik diplomáciai szolgálatot is teljesítettek Varsóban, illetve Krakkóban – Balassi Lengyelországban is reneszánszát éli, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az utóbbi évtizedben a lengyelek immár harmadszor adták ki Balassi válogatott versgyűjteményét.

Az est hangulatát csak emelte, hogy a Thália Színház művészei – megérdemlik, hogy a nevük is itt álljon: Flórián Róbert Szabolcs, Illés Oszkár, Jakubecz László, Manases István, Pék Veronika, valamint Pólos Árpád – egy kiválóan szerkesztett verses-zenés összeállítást mutattak be Balassi Bálint és Gyöngyösi István műveiből, melyet Beke Sándor rendezett. Jó volt látni, hogy ezek a fiatalok tudnak verset mondani, énekelni és zenélni is. Mélyen átérzett, megélt igazságként szakadtak fel belőlük Balassi verssorai – s ez egyben a Beke által elvégzett versértelmezési háttérmunkát is minősíti. Véleményem szerint igencsak üdvözlendő lenne, ha a Thália Színház holdudvarában egyfajta szellemi bázist tudnának teremteni a Kassán élő fiatal képzőművészek, zenészek, táncosok számára. Ebből nem csupán a színház profitálhatna, egy ilyen szellemi közösség alapját adhatná akár a Fábry Napoknak is. Kassának vonzania kellene Nagykapos, Királyhelmec, Szepsi és Rozsnyó legjobbjait is. Hogy lenne kit szellemi diskurzusra Kassára invitálni, erről az idei Fábry Napok hely- és irodalomtörténeti kirándulásán például Rozsnyón is mindenki meggyőződhetett, ahol Tököly Gábor történész kápráztatta el tárgyismeretével és remek előadói stílusával a közönséget. És nincs egyedül! A Szepsiben élő Mihályi Molnár László – szintén ezen a Fábry Napokon – a magyar színházművészet kassai kötődésű megalapozóiról, az Egressy fivérekről tartott figyelemreméltó előadást.

Felvetődött a Fábry Napokon, hogy vissza kellene vásárolni a stószi Fábry-ház egy részét, ahol íróink és képzőművészeink számára egy igazi alkotóházat, illetve művésztelepet lehetne létrehozni. Ha a terv megvalósulna, Stósz a jövőben a Fábry Napok egyik fontos színhelye lehetne. A rendezvény névadója előtt is azzal tiszteleghetnénk a legméltóbban, ha a Fábry-díjat is minden éven itt adnánk át. A múltba tekintés fontos, ez jelentheti az építkezés egyik alappillérét, de feltétlenül szükséges az is, hogy Kassán legyen a színház vonzáskörében egy magyar szellemi bázis. A Fábry Napok jövője – és nem kis mértékben holnapjaink minősége is – ezen múlik majd.