Prágai lakos, öt nyelven játszik

Tizedik éve lassan, hogy férjét, Dodo Gombárt, a jeles szlovák színházi rendezőt követve a száztornyú városba költözött. Azóta cseh színpadon, cseh filmekben és Prágában készülő koprodukciós alkotásokban játszik, nemrég viszont szerepet kapott egy magyar produkcióban is. Mindeközben Amerikát is megjárta. New Yorkban a pozsonyi Astorka Színház Tilos felszabadítás című előadásával állt közönség elé, Washingtonban pedig a prágai Švandovo divadlo történelmi drámájával, a Pankráccal vendégszerepelt.

Prágában csehül játsszák, Washingtonban viszont angol nyelven adták elő a darabot, amelyben Lída Baarovát, a harmincas évek híres cseh színésznőjét, Joseph Goebbels, a náci propagandafőnök szeretőjét alakítja, akit a háború után kollaboránsként börtönbe zártak. Mennyi energiájába telt, míg eljutott oda, hogy angolul is tökéletesen tudta a szöveget?
Rengeteg munkánk van az angol nyelvű előadásban. Mindenkinek, kivétel nélkül. A washingtoni Georgetown University a világ egyik leghíresebb egyeteme, onnan jött a meghívás. Ott is laktunk a kampuszon belül, ahová nem engednek be bárkit. Különleges az a hely. Város a városban. Postával, kórházzal, színházteremmel. Óriási komplexum. Ilyen helyen játszani igazán ritka élmény. Az ötlet, hogy ha már meghívtak bennünket, és nem a kint élő cseheknek, hanem angolul beszélő egyetemistáknak adjuk elő a darabot, akkor tanuljuk meg angolul az egészet, az én fejemből pattant ki. Mindenki lelkesen bólogatott, de nem gondoltunk bele, hogy mire vállalkoztunk. A színház lefordíttatta a darabot, egy Prágában élő amerikai színész pedig folyamatosan csiszolta a kiejtésünket. Több mint egy évünk volt rá, hogy rendesen megtanuljuk a szöveget, és minden hónapban egyszer találkoztunk, hogy összeillesszük a dialógokat.

Ezt megelőzően milyen szinten tudott angolul?
Úgy költöztem Prágába, hogy nem beszéltem az angolt. Németből érettségiztem, azt középfokon beszélem. Az angolt hol nyelviskolában, hol magántanárnál, időnként pedig egyedül tanultam. Így jutottam el arra a szintre, hogy Prágában forgó amerikai produkciókba is többször beválogattak már. A Pankrácot háromszor játszottuk Washingtonban, egy angol nyelvű prágai színházi fesztiválon pedig kétszer, és van már egy chicagói meghívásunk is.

Öt darabban találkoztam a nevével a Švandovo divadlo repertoárján. Legutóbbi előadása az osztrák Robert Schneider harminckét nyelven megjelent világhírű regénye, az Álomnak fivére színpadi változata, amely a fenomenális tehetségű zeneszerző, Johannes Elias Alder életéről szól. De vendégszerepel a brünni Husa na provázku egyik produkciójában is. Érez magában valami olyat, hogy jó lenne végre magyar színpadon is megmutatkozni?
Igen, egyre erősebb bennem a vágy. Használhatnám végre az anyanyelvemet. Tavaly ért is egy nagy meglepetés. Brünnben próbáltam, állandóan utaztam, amikor Budapestről hívtak Kiss Hajni Külön falka című filmjének szereplőválogatására. Leesett az állam, úgy meglepődtem. A dolgok aztán úgy alakultak, hogy mielőtt Budapestre utaztam volna, az előző napon egy Prágában forgó amerikai fantasy horrorba hívtak castingra. Carnival Row a sorozat címe, Orlando Bloom játssza benne a főszerepet. El is mentem a válogatásra, másnap pedig utaztam Budapestre. A sok izgalom, a sok szövegtanulás miatt egyáltalán nem aludtam éjszaka, és lekéstem a kora reggeli vonatot. Ugyanarról a vágányról ugyanis két szerelvényt indítottak. Az első ment Pestre, a mögötte levő pedig České Budějovicébe. Tévedésből, álmos fejjel az utóbbira szálltam. Mire sikerült levergődnöm róla, addigra elment a vonatom. Ott álltam kisírt szemmel, de reggel hatkor senkit nem tudtam felhívni, csak sms-eket küldözgettem. A stáb szerencsére megértő volt, és megvártak, míg megérkeztem a következő járattal. Az amerikai sorozatba végül nem kerültem be, a magyar filmbe, nagy örömömre, igen. Egy börtönviselt apa lányának a pszichológusa vagyok a történetben. Óriási élmény volt a forgatás. Életemben először magyarul szólalhattam meg kamera előtt.

Martin Šulík bemutatásra váró filmjében, A nyúlfülű férfiban is szerepet kapott. Vele már dolgozott korábban, A tolmácsban, ahol Peter Simonischek, a jeles osztrák színész partnere volt.
Amikor Martin Šulík felkért új filmjének egyik izgalmas szerepére, még nem tudtam, ki lesz a partnerem. Régi vágyam volt Miroslav Krobottal dolgozni. Örülnék, ha egyszer az ő rendezésében játszhatnék. Színészként ismerem őt. Tarr Béla filmjében, A londoni férfiban is láttam. Akkor tudtam meg, hogy vele fogok játszani, amikor megkaptam A nyúlfülű férfi forgatókönyvét. Abból derült ki számomra, hogy a filmbeli fiának a felesége leszek. Egy bigott katolikus nő, aki papoknak varr és hímez reverendát.

Hímez?
Keresztet a reverendára.

S milyen viszonyban van a Krobot által megformált, szabad szellemű irodalmárral?
Csak úgy izzik a feszültség köztük.

A morózusnak, megkeseredettnek tűnő Krobottal könnyen egymásra hangolódtak?
Azt mondta, nagyon hasonlítok Tilda Swintonra. Ezzel le is vett a lábamról.

Hát még ha rövidre vágatná a haját!
Régóta tervezem, de a Pankrác miatt még nem tehettem meg.

„A cseh Tilda Swinton, aki magyar.” Ezzel válna igazán híressé Prágában. Szakmai körökben összesúgnak még a háta mögött, hogy itt egy színésznő, aki nem szlovák, noha Szlovákiából jött? Ledobta már magáról ezt a terhet?
Nem. Még mindig nem. Pedig már nem súgnak össze a hátam mögött. Inkább szólnak, ha valamit rosszul mondtam. Kijavítanak. Ami jólesik, ha látom, hogy a másik ezt segítő szándékkal teszi. Az építő kritikát szívesen veszem. Ha gúnyt űz belőlem valaki, az nagyon tud fájni. Volt már példa erre is. Színházban. Filmben nem. Ha már beválogattak, akkor túljutottál a rostán.

Lehet, hogy külföldi produkciókba gyakrabban hívják, mint cseh filmekbe?
Hívnak a cseh rendezők is. De érdekes mód nem a magyar lányt látják bennem. Még most is valahogy úgy érzem, nem nagyon tudnak hova tenni.

Nincs irigylésre méltó helyzetben, az biztos. A csehek között cseh nyelven kell helytállnia. Otthon, négy fal között a férjével szlovákul társalog, ha otthonról, a Somorja melletti Szarváról hívják, akkor viszont magyarul beszél.
Plusz a német és az angol, ha külföldi produkcióban dolgozom. Napi szinten öt nyelvvel kell élő kapcsolatban lennem.
 

Így legalább öt vasat tart a tűzben.
De azzal a nyelvvel vagyok a legkevésbé kapcsolatban, amelyik a legközelebb áll hozzám. Az anyanyelvemmel. Többször érzem, hogy elfáradok. Olyankor szólok Dodónak, hogy most fogadd el, ha magyarul beszélek hozzád, és ne kérdezz vissza, hogy mit mondok, nincs kedvem fordítani. Vagy megnézek egy magyar sorozatot a neten, hogy addig is otthon érezzem magam.

Dodónak ezek szerint tálcán kínálja a magyart.
Sokat tanul tőlem. Néha meg is lep a válaszával. Ötven százalékát érti annak, amit magyarul mondok neki.

A koronavírus által kialakult helyzet mennyire keserítette el?
Az elején nem éltem meg drámaian. Nem estem pánikba. Elfogadtam, hogy ez most egy ilyen szakasza lesz az életemnek. Később erősödött fel bennem, hogy ez így nagyon nehéz lesz, hiszen szabadúszó vagyok. Júniusban már kinyitnak a színházak, mondták. Ma már tudjuk, vége az évadnak. Egyelőre az őszi kezdés időpontja is bizonytalan. Nekem viszont kenyérkereseti forrásom a színház. A márciusi, áprilisi, májusi és júniusi bevételtől teljesen elestem. Lelkileg ez nagyon nehéz teher. A chicagói vendégszereplésre is régóta készülünk a Pankráccal. Most arra is várnunk kell, hogy mikor valósulhat meg.

Somorján, augusztus utolsó hetére hat és tizenhárom éves kor közötti gyerekek számára színjátszó tábort hirdettek meg pozsonyi kolléganőjével, Tóth Krisztinával. Az is meghiúsul?
Remélem, nem. A cseh–szlovák határt bármikor átléphetem, csak számolnom kell a kéthetes karanténnal. A visszaúton pedig fel kellene mutatnom az érvényes vírustesztet. Nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy a szlovák kormány új rendelete szerint úgy is felvehetem a cseh állampolgárságot, hogy a szlovákról nem kell lemondanom. A férjem már megkapta. Ha kérvényezem, nekem is megadják, csak át kell mennem egy komoly hivatali tortúrán.

Mi lesz az első munkája, miután Csehországban véget ér a karantén?
A Kék kód című sorozatban kaptam szerepet, és bízom benne, hogy Tereza Nvotová készülő filmjében is ott leszek.

És addig?
Minden alkalommal, amikor kiruccanunk Prágából, nagyokat sétálok a zlíni házunk melletti erdőben.

És majd itthon, Szarván?
Otthon vár a kert.

Kimegy és…
… be sem jövök. Nekem a földhöz is közöm van.

A szerző a Vasárnap munkatársa