Portrék, tájképek és lovak

Pozsony. Arnold Peter Weisz- Kubínčan a két világháború közötti szlovák modern képző-művészet kevésbé ismert alakja. Kiss-Szemán Zsófia kurátor hosszú és alapos művészettörténeti kutatá-sának eredményeként szüle-tett meg a Pozsonyi Városi Galéria Identitáskeresés című kiállítása, mely minden eddi-ginél gazdagabb betekintést nyújt Weisz-Kubínčan életébe és művészetébe.

Kérdésünkre, hogy miért kezdte el Weisz-Kubínčan életét és életművét kutatni, Kiss-Szemán Zsófia elmondta, régóta foglalkoztatja a két világháború közötti művészet. „Főleg azért érdekel, mert sokkal gazdagabb, mint ahogy ezt eddig prezentálták. A művészettörténet igazából Janko Alexyt, Alexander Bazovskýt és Martin Benkát preferálta, akik a hegyi motívumokat építették be művészetükbe, és ideális képet festetek a szlovák népről. A két háború közötti művészet azonban ezerszer gazdagabb. A hagyományos művészettörténet, főleg a szocializmus alatt nem igazán figyelt a kassai modernekre, a zsidó művészekre vagy a szürrealistákra, mint ahogy Weisz-Kubínčanra sem” – mondta a művészettörténész. Kifejtette, festményiből a háború után három kiállítást rendeztek Szlovákiában. Pozsonyban a Szlovák Nemzeti Galériában a hatvanas években volt egy tárlata, majd ugyanitt 1988-ban egy újabb. Ezt egy évvel később átvitték az alsókubini Árvai Galériába, ahol 1998-ban egy másik összeállítást is bemutattak Weisz-Kubínčan képeiből. 1966-ban az Egyesült Államokban is volt kiállítása. Ott nem olajképekből, hanem a Weisz-Kubínčan bátyja által Amerikába menekített rajzokból és grafikákból állítottak össze válogatást. Weisz-Kubínčannak mostanáig monográfiája sem volt. Az életéről ugyanis semmi biztosat nem tudtunk, csupán azt, hogy a mai Lengyelország területén született 1898-ban. Innen költözött a család Alsókubinba. „Különféle szlovákiai levéltárakban, majd Alsókubinban és Turócszentmártonban, később Berlinben, végül pedig Frankfurtban végzett kutatásaim során rájöttem, hogy ami katalógusokban megjelent róla, pusztán írott hagyomány, nem bizonyított tényeken alapul. Budapestre is elutaztam, mert 1913-ban ott kezdett szobrászatot tanulni, iparművészeti iskolában. 1917 januárjában maradt ki, miután behívták és elvitték katonának valahova a Balkánra. Onnan érkezett vissza Alsókubinba. Úgy tudtuk, rögtön tovább is utazott Berlinbe, de kiderült, hogy csak 1920-ban indult útnak.”

Arnold Weisz zsidó származású volt. 1939 márciusában kikeresztelkedett, felvette a Peter és a Kubínčan nevet. Előbb így menekült meg a munkatábortól, majd 1942-ben elnöki kivételt kapott. 1944-től azonban bujkálnia kellett. Valószínű feljelentették, mert november elején elhurcolták. Leo Haas visszaemlékezéseiben szerepel, hogy november végén találkoztak Auschwitzban, a tizenegyes blokkban, s együtt voltak egy napot. Weiszet aztán továbbvitték Sachsenhausenbe. Itt azonban nyoma veszett.

Arnold Peter Weisz-Kubínčan festészete négy fő téma köré csoportosítható. Szerette Árvát, ezért az árvai embereket és az árvai természetet nagyon sokszor, többféle stílusban megfestette. Másik nagyobb témája a vadászat. A harmadik kategória az önarcképek, melyek az identitáskeresés művészi eszközei. Negyedik témája a ló mint a szabadság szimbóluma. A festményeket, rajzokat, dokumentumokat bemutató kiállítás április 24-ig tekinthető meg a Mirbach-palotában.