POLITIKUSAINK A CSEMADOKRÓL

Az induláskor valószínűleg sokan nem annak szánták, talán amolyan parafa-szervezetet szerettek volna konstruálni belőle, amelynek segítségével a rebellisnek tartott magyarokat a rendszer iránti lojális lakájokká lehetett volna átgyűrni, akik néhány kulturális rendezvényen ugyan magyarul szavalnak-énekelnek, de egyébként sikeresen feloldódnak majd az internacionalistának kikiáltott nemzeti olvasztótégelyben. Nem így történt, s számomra ez a tény a szlovákiai magyarság akaratának győzelmét jelenti a politikusok ármánykodása fölött.

Bugár Béla:

Hosszú, hosszú és küzdelmes múltra tekinthet vissza a volt a csehszlovákiai, mára szlovákiai magyarság kulturális szervezet. Sokan vetették sok Csemadok-tag szemére, hogy a szervezet az akkori hatalommal teljesen lojális volt, kiszolgálta azt. Szerencsére, ahogy múlik az idő, egyre nagyobb távlatból visszatekintve az egyedüli magyar szervezet éveire, már látjuk, hogy a Csemadokban is voltak ugyan szerencselovagok, kiknek a szervezet csak egyéni törekvéseik megvalósításához felhasznált eszköz volt, de ezek voltak a kevesek. Ezekről tudta mindenki, kik is ők.

(A Hét 1999. március 6.)