<p>Szakállas Ábel óta tudjuk, bizony nem könnyű annak, aki már az anyja sírjánál megfogadja, hogy egész életében a szegények és elesettek ügyét fogja pártolni.</p>
Pisi, misztika, Barcelona
Alighanem ebbe a hibába esett a barcelonai Uxbal is, akit Inárritu legújabb filmjében Javier Bardem alakít. Szakadt negyvenes macsó, aki illegális bevándorlóknak segít a munkakeresésben, közben maga is törvénytelen eszközökhez nyúl, megveszteget, megfenyeget, a maradék piszkos pénzt pedig a gyerekei zoknijába rejti. A rendőrséggel viszont nem könnyű az alku, jönnek a razziák, a belvárosban bóvlikat árusító feketéket bebörtönzik és kitoloncolják, a bóvli-retikülöket varró illegális kínai munkaerő pedig gázszivárgás miatt pusztul el. Még nagyobb baj, hogy tengerbe dobált holttesteiket a strandra kimossák a hullámok. Oda tehát a biznisz, viszont a főhős pártfogásába veszi a kitoloncolt afrikai feleségét, és a meghalt kínai kismamát egyaránt, mindkettőt gyerekestül. Közben saját gyerekeit is maga neveli, a felesége ugyanis nem beszámítható, kivéve persze ha pénzről van szó.
Bardem brutális Barcelonája viszont nem az a mediterrán ékszerdoboz, amelybe az amerikai yuppi-párocskák házasodni járnak, és amelyet Woody Allen Vicky Christina Barcelona című két évvel ezelőtti filmjében megismertünk. Itt a hétköznapok mocskából áll össze a díszlet, ami talán el is van egy kicsit túlozva. Közben Bardem többször a vécékagylóba vizel, mégpedig véreset, ugyanis prosztatarákja van, amibe bele is hal. A film viszont nem erről szól, bár a rendező alighanem szociális drámát szeretett volna forgatni egy korábbi művéből, a 21 grammból ismerős agyonnyomott hangulatokkal és depreszsziót sugalló kameraállásokkal. A valószerűséghez viszont pozitívumok is kellenének, jókedv, humor. Ez a főszereplőben meg is lenne, csak nem mutatja, valószínűleg ez volt a koncepció.
Miről szól tehát a film? Arról, hogy hiába tud valaki a halottak lelkeivel beszélgetni (Uxbal ehhez is ért), azért ez a hétköznapi boldogsághoz nem elég? Vagy hogy mindenkit lehúz a világ mocska? Szerencsére nem ez a tanulság. Nincs tanulság. Ezt pedig nem a rendezőnek, hanem Bardemnek köszönhetjük. Emiatt érdemes többször megnézni a filmet. Címe: Biutiful.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.