Peres eljárás indításáról – magyarul

Lapjainkban gyakran olvashatunk jogi kérdésekkel kapcsolatos írásokat. Mivel a szlovákiai törvények szakszerű fordításban nem olvashatók, nem csodálkozhatunk azon, hogy e szövegek terminológiai szempontból eléggé tarka képet mutatnak. Szerteágazó problémáról lévén szó, csak a címben felvetett kérdéssel foglalkozom ebben a cikkben.

A polgári peres eljárás az érintett felek valamelyikének kérelmére indul. A szlovák törvények ezt návrh-nak, a kérelmet benyújtó személyt pedig navrhovateľ-nak nevezik. Mivel a návrh leggyakoribb magyar megfelelője a javaslat, a navrhovateľ pedig szó szerint javasló, ilyen mondatokat olvashatunk lapjainkban: „A tulajdonosnak a perjavaslatban le kell írnia, hogy milyen okból keletkezett a szóban forgó követelés”; „[…] ha a kiskorú gyermek a javasló, az eljárás illetékmentes”. Ha azonban megnézzük a vonatkozó magyar törvényeket, megállapíthatjuk, hogy sem a perjavaslat, sem pedig a javasló nem szerepel bennük, sőt az előbbire az idézetten kívül semmilyen más adatom nincs, tehát ún. hapax legomenonról van szó. Polgári peres eljárás hivatalos magyar megnevezéssel keresetlevél-lel indul. A keresetet benyújtó személyt felperes-nek nevezzük, de nem jogszabályi szövegben előfordulnak az indítványozó, indítványozó fél kifejezések is. Ezzel szemben a büntetőeljárás bírósági szakaszának megindításakor a szlovákban nem a návrh szó fordul elő, hanem az obžaloba, viszont mindkét főnév mellett a podať ige szerepel: podať návrh, podať obžalobu. Az obžaloba magyar szaknyelvi megfelelője ellenben tartalmazza a javaslat szót: az ügyész vádemelési javaslat-ot tesz a bíróságon. A vádemelési javaslat kifejezés terminus, tehát belőle nem hagyható el egyik szó sem, ezért hiányos az alábbi mondat: „Ha igen, átadja az ügyet az ügyészségnek, aki javaslatot tesz a bíróságra”.

Visszatérve a návrh-ra, a szlovákban más eljárás, pl. kisajátítás kezdeményezésekor is használatos ez a főnév; valószínűleg ezzel magyarázható alábbi, szintén szlovákiai magyar példánk: „Vinc szerint máris javaslatot tettek a kisajátításra”. Magyarországi példák azt mutatják, hogy ilyen esetekben nem használatos a javaslat, s nem peres eljárásról lévén szó, természetszerűleg a kereset szó sem választható. Ilyen kontextusokban az indítvány, illetve az ebből képzett ige, az indítványoz a tipikus. Egyébként például az interneten hozzáférhető Magyar Nemzeti Szövegtár adatai is mutatják a javasol/javaslat és az indítványoz/indítvány stílusértéke és használata közötti különbséget. A javasol és a javaslat inkább köznyelvi (az MNSZ-ben mintegy 27, illetve 90 ezer adat van rájuk, az indítványoz-ra 2600, az indítvány-ra pedig 24 ezer), minden szövegtípusban előfordulnak. Az indítványoz és az indítvány viszont a hivatalos szövegekre jellemzőek: az indítványoz esetében az összes előfordulás 46%-a, az indítvány esetében 71%-a hivatalos szövegből származik. Hasonlóan alakul a javasló-nak és az indítványozó-nak a használata is. Az MNSZ anyagában jóval gyakoribb az indítványozó (600), döntően főnévként és hivatalos szövegekben fordul elő (73%), a javasló viszont alapvetően melléknévi igenévi szerepű (pl. vki emlékének megörökítését javasló képviselő), és mintegy 75%-ban sajtónyelvi adat van rá. Az értelmező kéziszótárban egyébként egyik sem szerepel, csak a javaslattevő, indítványtevő szavak. Az MNSZ szerint mindkettő tipikusan hivatalos szövegben fordul elő, a javaslattevő gyakoribb, mint a javasló (274:79), az indítványtevő-re viszont mintegy hétszer kevesebb adat van, mint az indítványozó-ra.