Parfüm: Egy gyilkos története

Aki olvasta Patrick Süskind Parfüm című regényét, az biztos kíváncsian nézi meg a belőle készült filmet is, különösen most, hogy a Magyar Televízió műsorára tűzte – aki pedig már látta moziban vagy DVD-ről, az szívesen nézi újra, mivel olvasva és látva is lenyűgöző a Parfüm című művészeti csoda.

Aki ismeri Tom Tykwert, látta A lé meg a Lola című drámáját, vagy imádja őrült-avantgárd megszólalásáért, vagy éppen ezért nem bírja nézni. Aki imádja, az azért mered a filmkockákra, mivel Tykwer különös „hipnotikus” képességekkel megáldott rendező, illetve mozgóképkészítő. Aki A lé meg a Lola miatt nem nézné meg a Parfüm: Egy gyilkos története című mozgóképét, rosszul teszi. Ez a film más korban játszódik, más stílust képvisel, más megszólalással mesél. Csupa izgalom, csupa meglepetés témájában és tartalmában, valamint szemet gyönyörködtető a látványában. A parfümben Tykwer olyan illúziót kelt, hogy a nézőt a történet, a szeme előtt lepergő cselekmények intenzív érzékelőjévé tudja tenni. A szemlélője benne él a filmben, az illatokban, a színek csodálatos világában, abban a varázslatban, amelyet Tykwer a főhős Jean-Baptiste Grenouillet körül kelt. Ezt a fiatalembert az illatok iránti szokatlan fogékonysággal áldotta meg a sors. Ennek az őrült zsenialitásának köszönhetően megteremti a világ legmámorítóbb parfümét. Egyetlen szépséghibája van a dolognak: hogy egy csodálatosan szép vörös hajú lány illatát akarja üvegcsébe zárni. S hogy célját elérje, s megalkossa az egyedülálló parfümöt, elkezdi illóolajjá párolni a kisváros legszebb hölgyeit.

De nemcsak Tom Tykwer hipnotizál meg a történet elbeszélésével, a gyilkos illatművészt alakító színész, Ben Whishaw is elragad őrült tehetségével. Érzékeinkre pazar támadás ez a film. Tartós élményt nyújt. (tébé)

június 5., szombat

m1, 23.35