Papa, ha meghal – bemutató szombaton Komáromban

Papával/apámmal már találkoztunk a korábbi Soóky-darabokban, illetve a Dialóg korábbi produkcióiban: disznóvágásra készült az Egy disznótor pontos leírásában, Istennel alkudozott és végül is meghalt a Papa különböző hangszereken hegedülben (mindkét alkalommal Lajos András mesélőszínházi előadásában). Persze, a mostani Papa talán egy másik. Talán meghal, talán nem. Talán nem is volt soha.

„A Soóky-darab egy búcsi Godot-ra várva. Az apa mindenki Papája, de végig nem tudjuk, hogy létezik-e vagy sem – bocsátotta előre Telihay Péter, az előadás rendezője, akit jól ismerhetnek a hazai nézők is, hiszen a 2000-es évek elején művészeti vezetőként a Jókai Színház profilját alakította. – Mindenki a maga módján viszonyul a Papához, mindenki mást vetít bele: egy hiány, egy vágykép, minta vagy idol, igazodási pont. Akár egy isten, aki mindenféle alakban időnként közénk keveredik, s mi nem vesszük észre, hogy ő az, és ebből nagyon mulatságos helyzetek adódnak. A Papa, ha meghal családtörténet, ahol az apa vagy meghalt, vagy nem halt meg, de épp folyamatban van a halála. A családtagok a temetésről intézkednek, a temetésre érkezik mindenki, de aztán kiderül, hogy a Papa nem biztos, hogy meghalt, az sem biztos, hogy volt vagy van. De mégis, ebben a kicsi közösségben mindenkinek van valami személyes, érzéki viszonya ehhez az alakhoz: senkit nem hagyott érintetlenül, a szó átvitt és nagyon konkrét értelmében egyaránt. Ő volt a Férfi a faluban, ezért mindenkinek van vele valamilyen kapcsolata: szenvedélyes vagy lírai. Van, aki áldozat vagy feleség, s van, aki szajha, kitartott. Ebből áll össze egy izgalmas és mulatságos világ, amiben ott vagyunk mi is. Olyan, mintha mi lennénk, mintha mi keresnénk az apát, és mi keresnénk Istent ebben az apában. És ez néha nagyon humoros, groteszk, néha nagyon lírai, fájdalmas.”

A Papa, ha meghal egy széthullott család, közösség történetét mutatja be, az események nyitánya egy zimankós januári nap, amikor váratlanul meghal a Papa. Azonosítása sem egyszerű, hiszen összezúzta magát a terméskövön, és csak egy karizmatikus testrésze maradt épen. Az azonosítási folyamat viszont megidézi az emlékeket. A temetési szertartás próbája összekeveredik az azonosítási eljárást végző hivatalos szervek intézkedésével, a kérdés csak az, ki hogyan szavaz: Papával vagy nélküle folytatódik-e a közösség élete.

Az előadásban olyan szlovákiai magyar színészek lépnek színpadra, akik már régóta ismerik egymást, ebben a felállásban azonban még sosem játszottak együtt. Papa szerepében Culka Ottó látható, a családtagok: Szvrcsek Anita, Jókai Ági, Horváth Sebestyén Sándor, Varga Lívia, Czifra Krisztina, Molnár Xénia és Szoták Andrea. Az előadás látványvilága Hircsu Mariann tervei szerint készült, az előadásban szereplő bábokat Gál Lívia és Nano Boglárka készítette, zeneszerző Siposs Dávid, dramaturg Varga Emese, a rendező asszisztenseként Balaskó Edit dolgozott a produkcióban. (ú, as)