Palcsó Tomi: Megfordult a világ

Sajnálom, hogy a második Megasztár-széria ezüstérmesének nagylemezét nem mutattam be rögtön a megjelenés után, egy hónappal ezelőtt. Most muszáj belekötnöm egy azóta tett nyilatkozatába. Ennek tükrében sem lehet rosszat írni az albumáról, ám az összkép jobb lett volna, ha a nem kívánt kérdésekre nem válaszol ennyire nyíltan. Vagy ha én nem hallom.

Körülnéztem az interneten, kíváncsi voltam, hősünk mi mindent mondott a lemezéről. Kiadójának közleményében azt olvastam, hogy rengeteget gondolkodott azon, milyen legyen. Ez ugyan reklámszagúnak tűnt, de alapjában véve hihető volt. Néhány nappal később azonban Tomi lebuktatta magát egy rádiós beszélgetésben. Az album születésére vonatkozó kérdéseket azzal hárította el, hogy ő csupán felénekelte a dalokat, más köze nincs hozzájuk. Én a CD-hallgatást általában azzal kezdem, hogy a borítón megnézem az alkotógárdát. Most is ezt tettem, s kiderült róla, hogy a dalszerzésben nem vett részt, tehát nem a tény ért váratlanul, hanem a nyílt elhatárolódás. Bizonyára ez csak rossz elszólás volt, mégis rombolt, előtte legalább illúzió szintjén élt, hogy az elképzelései és utasításai révén nyerték el végső formájukat a felvételek. Félreértés ne essék, nem feltétlenül az a jó előadó, aki maga szüli a dalait. De ilyet akkor sem szabad mondani, mert degradáló – legalábbis az én értékítéletemben.

A borítóról az is kiderült, hogy az alkotók versenyt futottak az idővel. A CD-n tizennégy dal hallható. Gyorsan leszámíthatunk kettőt, a Megfordult a világ dance mixszét és az Álmok közt akusztikus verzióját, valamint további három átdolgozást, amelyeket Tomi a Megasztárban adott elő. Marad kilenc. Közülük egy már korábban elkészült, a Tóth Gabival énekelt Titkos ajtó megtalálható kedvese novemberi albumán, és a maradék nyolcból három nemzetközi dal magyar átirata, így igazából csak öt vadonatúj dal szerepel rajta. A külső lecsupaszítás után jöjjön a belső, és végre jöhetnek a dicséretek. Már a tehetségkutatóban megtudtuk, hogy Tomi fejlődőképes, énekhangja hétről hétre javult, és ez a műsor végeztével is folytatódott. Sőt, a lemezen néhol rá sem lehet ismerni, szárnyal a hangja – szerencse, hogy nem a kilencvenes évek derekán járunk, mert azt gondolnám, más énekel helyette. Ekkora fejlődés eddig egyetlen versenyzőnél sem volt tapasztalható. És most sajnálhatja igazán, hogy elszólta magát, mivel a korong mindvégig hiteles, ha nem mondott volna ilyen butuskát, most megdicsérném, hogy ügyesen irányította a csapatát, de a nyilatkozat ismeretében a dicséret kizárólag az alkotógárdát illeti, tökéletesen eltalálták, mi áll jól neki. Kiváló szerzők dolgoztak a keze alá, a ma már öreg rókának számító egykori exoticos Tabár Istvánnal az élen. Gondolom, Tomi válogathatott közöttük, biztos sokan kopogtattak nála, mivel ő most sikerre van ítélve. A közönség kedvence, karakteres előadásmódjával, kisugárzásával és kisfiús bájával nézők ezreit állította maga mellé. Az album címe is telitalálat. Ha valakivel, vele tényleg megfordult a világ: harmadikos középiskolásként még élte a nebulók mindennapjait, érettségizni már a Megasztár-házból ment, és most, újabb háromnegyed év elteltével a lemezeladási lista élmezőnyében tanyázik. Ráadásul megérdemelten: kiváló, könnyed popalbummal rukkolt elő. Eklektikus lett ugyan, de ezzel sincs gond, s a következő majd bizonyára egységesebb lesz. Remélhetőleg Tomi addigra megtanulja, hogy a nyíltság a zeneiparban nem igazán járható út. A szakma világszerte hazugságokra és átverésekre épít, így az igazság elhallgatása, esetleg kis füllentés korántsem főbenjáró bűn. Mennyivel másabb lenne ez a CD-bemutató is, ha nem határolódik el a szakmai kérdések elől, és kicsit szabadjára engedi a fantáziáját. Csupa dicséret volna.