Összeköthetne bennünket

Ötvenedik alkalommal rendezték meg Alsókubinban a Hviezdoslavov Kubínt, a szlovák versmondók és irodalmi színpadok országos versenyét. A megnyitó fő attrakciója Pavol Rusko gazdasági miniszter volt, aki Sládkovič Marínáját szavalta. Mi tagadás, nem lett népszerűbb ezáltal arrafelé. Tavaly első alkalommal kapott meghívást a Szlovákiai Magyar Vers- és Prózamondók Egyesülete, s hívták versmondóinkat is, de nem volt bátorságuk Hviezdoslav szülőföldjére elvinni a magyar szót, otthonmaradtak. Helyettük cseh szavalók aratták le a babért. Az idén nem hívtak magyar szavalókat, de azért felbukkant Weöres és Petőfi szelleme. Weörest egy régi kassai szavaló emlegette, aki a hetvenes években Weöres-verssel nyert itt, míg Petőfit a selmecbányai Ymelo szőtte bele a Marínát ironikusan és diákos humorral felmutató előadásába.

Kubínba, az országos seregszemlére egyébként csak a legjobbak jutnak el. Nincs tömegnyomor, voltak viszont nagyon színvonalas költői estek, meghitt visszaemlékezések, tanulmányi kirándulás Hviezdoslav nyomában. Persze itt is a nők voltak fölényben, itt is a halál, a reménytelen szerelem volt a sláger, s az ezoterikus költészet. Az igazi mélységet mégis egy fiatalember mutatta fel egy felkavaró montázzsal. Peter Hort az irodalom, a kultúra szerepét, illetve szereptelenségét tette közszemlére. A szervezők kiadtak egy bibliofil kötetet, benne tíz verssel, amely megrengette Kubínt. Jövőre az Ymelo Petőfi-összeállítással készül. Ők tehát már felfedeztek bennünket. Vajon mi mire várunk? (jdj)