Örkény István özvegye a Don-kanyarban

Öt évvel a halála előtt, Vitray Tamás emlékezetes televíziós interjújában Örkény István azt nyilatkozta: „Nekem a háború volt életem legnagyobb élménye. Sorsdöntő élmény volt, bármilyen furcsán hangzik is, ott lettem emberré.” Különös érzés lehetett hetven évvel a történtek után ott járni, Örkény életének drámai helyszínén, amely írói pályájára, életművére is rányomta pecsétjét.
Nagyon sok felismeréssel járt ez a megrázó időutazás. Don-kanyar, Voronyezs… ezek olyan hívószavak, amelyek egész mélyről törnek fel az emberekben. Akár a második, akár a harmadik generációban. Gyakran tapasztaltam, hogy mindenkinek van valami közvetett vagy közvetlen élménye ezekkel a szavakkal. Amikor barátaim és ismerőseim körében megemlítettem, hogy Voronyezsbe utazom, mindenki azt mondta, hogy: „Szívesen elkísérnélek!” Úgy látszik, valami nagyon mély dolog van az emberekben eltemetve, és az évforduló kapcsán feltámadnak az emlékek. Tánya Voronkina, a neves moszkvai fordító már egy évvel ezelőtt szólt, hogy nagyon szeretné, ha elutaznánk Voronyezsbe, és én egy pillanat alatt rábólintottam. Több oldalról érintett a dolog. Mint Örkény István feleségét, mint az örkényi életmű gondozóját, mint magyar állampolgárt. Minden szempontból azt éreztem tehát, hogy kiválasztott vagyok. Örültem, hogy mehetek.
A teljes interjút a szombati Új Szóban olvashatják!