Óriások vállán állunk

Wikforss szerint az emberi tudást érő kihívások és támadások – a kognitív torzítások, a populizmus, a hazugság, a propaganda, a megosztottság stb. – régóta velünk vannak, azonban az új jelenség, hogy „(…) ezek az összetevők még sosem működtek így együtt, sosem erősítették egymást ilyen módon. Lehet, hogy egy »viharzónába« csöppentünk: egy olyan szituációba, amelynek az egyes elemei önmagukban nem katasztrofálisak, de a kombinációjuk hamar extrém helyzetet teremthet.” Mivel az újonnan kialakult tudásrezisztencia összetett jelenség, ezért a hatékony válasz megtalálása sem egyszerű feladat, állítja a szerző, aki a Stockholmi Egyetem professzora és a svéd Királyi Tudományos Akadémia tagja.

Az alternatív tények kifejezés Donald Trump volt amerikai elnök tanácsadójának (Kellyanne Conway) nevéhez kötődik. Sean Spicer, Trump korábbi sajtótitkára azt állította, hogy még soha nem gyűltek össze annyian elnöki beiktatáson, mint 2017. január 20-án, amikor Trump letette az esküt. Hamar kiderült, hogy Obama 2009-es beiktatásán nagyobb tömeg volt, a fotókon is jól látható, illetve megnézték a metrójegyeladásokat, és egyértelmű volt, hogy Spicer nem mondott igazat. Erre mondta Conway a tévében, hogy Spicer alternatív tényeket közölt. Mit lehet tenni akkor, amikor az igazság, a tudás tagadása egyenesen a Fehér Házból jön? A The Washington Post feljegyezte, hogy Trump a második elnöki évében már átlagosan napi 16,5 hamis vagy félrevezető kijelentésnél járt. Nem Trumppal kezdődött, és nem is ő az utolsó vezető, emlékeztet Wikforss, aki a demokratikus társadalom egyik alappillérét, a tudást támadja. A félretájékoztatás célja a zűrzavar megteremtése, az emberek elvesztik a bizalmat és elveszettnek érzik magukat, vagy a polarizációra törekvés következtében csatlakoznak valamelyik csoporthoz, és gyakran nem veszik észre, hogy politikai manipuláció áldozatává válnak.

A szerző szerint ma túl nagy szerepe van a politikailag motivált gondolkodásnak; mivel nagyon sok társadalom megosztott, ezért az ideológiai különbségek a tények elfogadására is hatással vannak. Dan Kahan amerikai kutató úgy véli, ezek a tendenciák gátolják a tudásszerzést, ami nehezen egyeztethető össze az evolúcióról alkotott elképzelésekkel, azonban ezek a kognitív torzítások azért jönnek létre, mert szeretnénk valahová tartozni. Egy közösséghez tartozás mind fizikai, mind szellemi értelemben nagyobb biztonságot nyújt, mint a kívülmaradás vagy a szembefordulás.

A tudás előállítása és terjesztése mindig is szorosan kapcsolódott a médiumhoz, a megváltozott mediális környezet természetesen nem teljesen ártatlan a ténypolarizáció kérdésében, egész egyszerűen könnyebb kiélni a megerősítési torzításokat: „Azt hihetnénk, hogy az internet a tudás demokratizálódásához vezet, de könnyen lehet, hogy pont fordítva van: azok, akik már eleve sokat tudnak egy témáról, nagy hasznát vehetik, míg azokat, akik híján vannak a tudásnak, az a veszély fenyegeti, hogy félrevezetik őket.”

Wikforss szimpatikus módon egy külön fejezetet szentel a tudás és az iskola kapcsolatának, és az oktatást olyan központi témaként vizsgálja a tudásrezisztencia vonatkozásában, amely az előző generációk által felhalmozott tudás átadásának a terepe – a könyvben többször előkerülő Newton-mondat ezt hangsúlyozza: „Ha távolabbra láttam másoknál, azt azért tehettem, mert óriások vállán álltam.” Az utolsó, Mit tegyünk? című fejezet felvillantja a reményt, stratégiát, megoldási javaslatokat kínál, már csak ezért is érdemes végigolvasni a logikusan felépített, az alternatív tények világába bevezető könyvet.

Sánta Szilárd

Åsa Wikforss: Alternatív tények – A tudás és ellenségei. Fordította: Dobosi Beáta. Typotex Kiadó, 2021. 244 oldal