OBJEKTĺV KUTATÁSI EREDMÉNYEK

A televízió, elsősorban a külföldi filmek feliratozása révén, igen pozitív hatást gyakorol a nyelvtudásra, különösen a passzív szókincset növeli és a hallás utáni szövegértést segíti.

A tévé a tudományos tapasztalatok szerint nem csökkentette az olvasási kedvet, inkább átalakította: elsősorban a fiúk esetében, ahol a könyvek rovására jelentékenyen nőtt az újságok, folyóiratok iránti érdeklődés.

A tévé családi életre gyakorolt hatása nem egyértelműen pozitív vagy negatív. Ha a tévénézés közös tevékenység, javíthat a családtagok közti kommunikáción, problémás esetekben azonban valós megoldást nem jelentő menekvést kínál.

Az utóbbi időben a gyermekek és fiatalok által elkövetett erőszakos cselekmények ugrásszeri növekedése felvetette a kérdést, mennyire köszönhető ez a tévében és videokazettákon látható akció- és horrorfilmeknek. Ezek a filmek előbb közömbössé tesznek az erőszak iránt, majd az erőszakra vagy éppen a szorongásra való hajlamot erősítik, s az aszociális viselkedéshez koncentrációs nehézségek társulnak.

A tévéreklám gyermekekre gyakorolt hatása heves viták tárgya. Bár általában a reklám szórakoztató jellege dominál, a vásárlási kényszer különösen nagy az egyes sorozatokhoz kapcsolódó termékek esetében, s a kisebbek körében. Ugyanakkor a gyermek viszonylag korán képes különbséget tenni a reklámban ábrázolt és az őt körülvevő valóság között, felismeri a reklám célját.

Milyen összefüggés mutatható ki a tévénézés

gyakorisága és az iskolai teljesítmény között? Ez természetesen attól is függ, milyen az aránya az ismeretterjesztő műsoroknak a szórakoztató programokhoz képest. A kereskedelmi csatornák, a műholdas adások hajlamosabbak konkurens tevékenységgé tenni a tévézést, s ez valóban a tanulás rovására mehet. Gyengébb vagy a kimondottan rossz tanulók gyakorta keresnek menekvést kudarcaik elől a tévében, a videofilmekben, s ezáltal még nagyobb esélyt teremtenek a kudarc megismétlődésére. A vizuális média azonban elsősorban a gyermekek fantáziájára, álmaira, képzeletvilágára hat, információforrásként az iskola megőrizte vezető szerepét.

(Forrás: Anita Werner: A tévékor gyermekei)