Nyolcvanéves lenne Alan Parker rendező

Londoni munkáscsaládban nőtt fel, érettségi után irodista, majd szövegíró lett egy reklámügynökségnél. Karrierjét tévéreklámokkal kezdte, ekkor szerzett tapasztalatainak tulajdonította későbbi sikereit.

Első játékfilmje, a 1973-ban készült No Hard Feelings egy szerelmi történet, amely London második világháborús német bombázása alatt játszódik. A költségeket háza elzálogosításából fedezte, de befektetése megtérült, amikor a BBC megvásárolta és bemutatta alkotását.

A BBC megbízásából forgatta 1975-ben a The Evacuees című háborús történetet, amely a legjobb tévédrámának ítélt BAFTA-díjat, majd az Emmy-díjat is megkapta. Ezután rendezte meg első nagyjátékfilmjét: a Bugsy Malone az amerikai gengszterfilmek és musicalek paródiája, kizárólag gyerekszereplőkkel, köztük volt Jodie Foster is. Az 1978-as Éjféli expressz igaz történeten alapul, egy Törökországban bebörtönzött brit hasiscsempész szökését meséli el.

A Fame (A hírnév) című zenés film nyolc diák életét követi nyomon egy New York-i színiiskolában. Második zenei jellegű munkája a Pink Floyd együttes A fal című dupla albumának filmváltozata. A szürreális elemekkel és animációs betétekkel tarkított alkotás kultuszfilm lett.

Az 1984-es Madárka két, lelkileg sérült vietnámi veterán története, sok kritikus ezt tartja Parker legjobb filmjének. A Lángoló Mississippiért 1988-ban Oscar-díjra jelölték. A film három polgárjogi aktivista meggyilkolását meséli el. The Commitments címmel 1991-ben vígjátékot rendezett dublini munkásokról, akik zenekart alapítanak. A hitelesség kedvéért a helyi klubokat járva több ezer amatőr muzsikus közül választotta ki a szereplőket.

1996-ban készítette el az Evitát Madonna és Antonio Banderas főszereplésével, az öt Oscar-díjra jelölt filmet részben Budapesten forgatták.

A szinte minden műfajban maradandót alkotó Parker 1995-ben lovagi címet kapott. Hosszú betegség után, 2020-ban hunyt el.