Nyolcvan éve született Lou Reed

A korszakalkotó, kísérletező New York-i rockbanda, a Velvet Underground élén ismerte meg őt a világ, 1971-ben lépett szólópályára. A zenés történetmondás nagymestere volt, pár cinikus mondatban fogalmazott meg emberi sorsokat, egy-egy hangsúlyos gitárakkorddal megtámasztva a mondanivalót. Nem kellett több, így is hatottak a dalai. „A vallásom legfontosabb része a gitározás” – mondta egy interjúban. Hatására sokan ragadtak gitárt, mert rájöttek, hogy a rockzene komoly gondolatok megfogalmazására és célba juttatására is alkalmas. Dalai azonnal felismerhetőek voltak a minimalista gitártémák, a jellegzetesen nyers hangzás, a már-már naturalistán szókimondó dalszövegek és az a kántálós énekstílus miatt, ami közelebb áll a beszédhez, mint az énekhez, épp ezért sokkal erősebben hatott az agyra, mint az érzelmekre. 

Lou Reed már életében legendává vált, és úgy szivárgott át az undergroundból a mainstreambe, hogy az egy percig sem tűnt üzleti fogásnak. Legjelentősebb albumai az 1973-as Berlin, az 1989-es New York, a John Cale-lel közösen készített, Andy Warhol előtt tisztelgő remekmű, a Songs for Drella (1990), és az 1992-es Magic and Loss. 

2013-ban, 71 évesen halt meg. Halála előtt egy évvel először és utoljára nálunk is fellépett, a trencséni Pohoda fesztiválon, ahol a közönség háromnegyede huszonéves rajongókból állt.