Nyilas Misi a Tháliában

Nyilas Misi a musicalverzióban is a romlatlan, tiszta ember szimbóluma, bár a színpadra alkalmazók jócskán leegyszerűsítették a többrétegű, a dzsentri lecsúszását is szépen érzékeltető történetet. Eltűnt belőle néhány kulcsjelenet, például Misi látogatása gazdag osztálytársánál, Orczynál, a jóval szegényebb Gimesinél, a kollégiumi hierarchiát hangsúlyozó szobafőnök, a kiskamasz plátói vonzalma Bella kisasszony iránt, Misi könyvfétise, költészet iránti rajongása, bimbózó politikai nézetei, valamint otthonról hozott fóbiái, az üldözési mániával vegyített, daccal kevert kisebbrendűségi érzés – a fiú regényben minduntalan attól retteg, hogy nevetségessé válik, betolakodónak tekintik, pedig környezete legtöbbszörlevegőnek nézi.

A narratív részek szerintem rendkívül fontosak a regényben, egy musical viszont egyszerűsítést kíván.Az alapanyag tehát olyan, amilyen – ezzel a kassai Thália Színház sem tud mit kezdeni, ahogy a többi színház sem.

A lebutított sztorit közepes dalok kísérik, olyanok, amelyekből aligalig marad meg valami másnapra. Egyáltalán nem fülbemászók, hiába állítja ezt számtalan színház műsorfüzete.Afősláger,Az életszépis csak egy Whitney Houston-utánérzés (A Moment In Time, 1988). A darab zenéjét Kocsák Tibor írta, aki annak idején a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára és a Madách Színház zenei vezetője volt. Musicaloperettjeinek sorában a Légy jó mindhalálig az első. A librettót Miklós Tibor írta, az összekötő jeleneteket pedig PinczésIstván, aki évekig mindenütt felügyelte a mű színpadra állítását. Fogyatékosságai ellenére a Légy jó mindhalálig musicalként is sikerre volt ítélve, hiszen egy kötelező olvasmányból készült.

És most arra kérem önöket, felejtsék el az eddig olvasottakat. Mert a kassai Thália Színház előadása Dudás Péter rendezésében közelít a tökélyhez, minden hátráltató tényező dacára. Jelenleg úgy tűnik, ez a teátrum történetének legsikeresebb projektje, nehezen fogják tudni levenni a műsorról. Már csak november végére maradt pár jegy, gyorsan csapjanak le rá, ha kíváncsiak. A csoda magyarázata egyszerű: a gyerekszereplők, akik szerintem leiskolázzák a profi színészeket, de minimum egyenrangúak velük. Úgy énekelnek, mint kilenc darab isten (korrepetitor: Dégner Lilla, aki a darabban Bellát alakítja), úgy ropják a táncot, mint egy amerikai fiúbanda (koreográfia: Gyenes Ildikó), és úgy alkotnak csapatot, mint az FC Barcelona. Szinte hihetetlen, hogy csupán tizenhat jelentkezőből castingolták őket márciusban, az sem lepett volna meg, ha száz főből válogatták volna az osztályt. A regényben szépen bemutatott egyéniségek ugyan elvesznek a musicalváltozatban, de amit együtt nyújtanak, az lehengerlő. Nyilas Misi szerepét ketten játsszák felváltva, az általam látott restei Képes Lóránt, a buzitai alapiskola tanulója Dudás Péter felfedezettje, a másik fiú, a gömöri Antal Márk aznap este (október 25-én fértem be a nézőtérre) beugróként szerepelt osztálytársként. Érdemes tudni róla, hogy Rimaszombatban tanul, és 150 kilométert utazik az előadásokra.

A tanárokat alakító színészeknek (Nádasdi Péter, Illés Oszkár, Ollé Erik, Habodász István) sincs lehetőségük kibontani karaktereiket, de azért megtesznek mindent az ügy érdekében. A rokonszenvesen tekintélyes igazgatót az előadás rendezője, Dudás Péter játssza. Az ő legemlékezetesebb jelenete egy kicsit a mai magyarországi valóságra is reflektál, amikor ellentmondást nem tűrően kiutasítja az állam képviseletében eljáró rendőrt (Spišák Gyula) az irodájából, a debreceni kollégium 300 éves autonómiájára hivatkozva.

Van egy másik, egyértelmű célzás is a mai viszonyokra, az eredetiben nem szereplő prológus. Ebben a szobafőnök Nagy úr (Faber Levente) Forgács Miklós dramaturg megszívlelendő mondatait prezentálja: manapság EU-s pénzeket lehet a legkönnyebben lopni, például közvilágítás címén felállított, alig pislákoló lámpaoszlopokkal.

A jelmezek (Őry Katalin) nem igazán tükrözik vissza a társadalmi különbségeket, Misi öltözete például semmivel sem kopottabb, mint a többieké, ami akár hibaként is felróható lenne, ha nem látnánk azt a nyilvánvaló igyekezetet, mellyel a főszereplő kirekesztettségét igyekszik oldani a rendező. Ebben a felfogásban Misi nem feltétlenül egy született lúzer (ahogyan a mai srácok zöme tekint rá a kötelező olvasmány alapján), hanem az osztályközösség teljes jogú tagja, aki véletlenek füzére során sorsokba lát bele, fura dolgokba keveredik, és fokozatosan elveszíti bizalmát a felnőttekben. A frappáns és költséghatékony díszlet szintén Dudás Péter ötletei alapján készült. A szobabelsők vetített képekként jelennek meg, a külső helyszínek hátterében pedig mindig ott a Debreceni Református Kollégium impozáns épülete.

Az előadásban a Thália olyan pillérei bukkannak fel egy-két percre, mint Kövesdi Szabó Mária (Török néni), Pólos Árpád (Pósalaky úr), Madarász Máté (Török János) vagy Bocsárszky Attila (István pedellus). Ők teszik súlyossá, jelentőssé azokat az epizódszerepeket, amelyek csak muszájból maradtak benne a musicalváltozatban. Száz szónak is egy a vége: Kassán sikerült a lehető legtöbbet kihozni ebből az elfuserált musicalből. Aki látja, sokáig emlékezni fog rá. A gyerekszereplők előtt pedig tisztelettel megemelem kalapom. (Apropó: Misi kalapjának elvesztése, ami a regényben oly nagy trauma, szintén nem fért bele ebbe a verzióba.)