Nyári wellness füleinknek

Hazánk legnagyobb nyári fesztiválja európai viszonylatban közepes méretűnek számít – a szervezők 30 ezer főben maximalizálták a látogatószámot, és a jelek szerint nem is akarják bővíteni a helyszín befogadóképességét. Pedig simán megtehetnék, hiszen a semmi közepén, a trencséni repülőtéren építik fel évről évre a fesztivált. Hely van bőven, akár további színpadok is elférnének, vagy ha sikerülne az utolsó pillanatban egy olyan világsztárt szerződtetni, aki plusz nézőket vonzana, a kempinget is bármikor bővíthetnék. A rendezvény térképe azonban legalább nyolc éve nagyjából ugyanolyan, a látogatók kényelme ugyanis fontosabb a szervezőknek, mint a profit. 

A szponzoroknak köszönhetően a jegyárakat is sikerül alacsonyan tartani: ha most veszünk bérletet, 109 euróért szórakozhatjuk végig a két és fél napot, és a következőkre számíthatunk: FKA twigs, Stormzy, Lykke Li, Thom Yorke Tomorrow’s Modern Boxes, The Libertines, Metronomy, Richie Hawtin, Glass Animals, Wolf Alice, Slowthai, Parcels, ZHU, JPEGMafia, Archive, The HU, Kevin Morby, Floating Points, Black Midi, Hatari, The Comet Is Coming, Paula Temple, Confidence Man, Shame, Yves Tumor, Chai, Kokoroko, Emel Mathlouthi, Iva Bittová & Dunaj, Bazzookas, Wooze, Asmâa Hamzaoui & Bnat Timbouktou, Black Country, New Road, Malox, Trupa Trupa és még sokan mások. 

Ilyen progresszív kínálattal nem sok fesztivál dicsekedhet idén a régióban. Már külföldön is kezdenek felfigyelni a Pohodára, amelyen érezni, hogy zenerajongók szervezik zenerajongóknak, nem pedig üzletemberek fogyasztóknak. A szó szoros értelmében vett világsztárok helyett egy-egy rétegműfaj izgalmas és kurrens sztárjai lépnek itt fel, akiket önálló szlovákiai koncertre még túlzott merészség lenne lekötni, de egy pohodás szereplést követően nálunk is kialakulhat a stabil rajongói bázisuk. A legszebb példa erre talán az izraeli Lola Marsh duó elképesztő sikere – pár éve ezen a fesztiválon ismerte meg őket a közönség, és azóta Pozsonyban is telt házas koncerteket adnak. De mazsolázzunk most az idei kínálatból. 

A Radiohead nemrég bejelentette, hogy idén szabadságra megy. Ez nem azt jelenti, hogy a tagok egész évben lógatják a lábukat, hiszen Ed O'Brien gitáros első szólóalbumát fogja népszerűsíteni, a frontember pedig mellékprojektjeinek egyikével turnézik. A Thom Yorke Tomorrow’s Modern Boxes a Pohodán is megcsodálható lesz. Yorke egyébként 2013-ban már járt ezen a fesztiválon az Atoms for Peace nevű szupergrupp tagjaként. Azóta sok minden történt vele, például komoly sikert aratott Anima című szólólemezével, amely sokkal kísérletezőbb, mint a Radiohead. 

Az idei line-up legnagyobb kísérletezője mégsem ő, hanem az alig húszéves zsenikből álló londoni Black Midi. Zenéjük a posztpunk, a krautrock és a noise rock részhalmaza, bár néha hagyományos, dalstrófákat is tartalmaznak a számaik. Tavalyi bemutatkozó albumukat egekbe dicsérték a kritikusok, Mercury-díjra is jelölték. De már annak előtte is versengtek értük a koncertszervezők, mert a Black Midi élőben az igazi. Az ismerkedést talán a KEXP-es minikoncertjükkel érdemes kezdeni, ahol 25 percben mindent megmutatnak, amiért szeretni lehet őket. És tavaly októberben Pozsonyban is felléptek egy kis klubban, gondosan szűrt közönség előtt. (Remélem, nem gyűlölnek meg vájt fülű ismerőseim, amiért ott voltam – végig rájuk gondoltam, arra, hogy ezt a csodát sokkal több embernek kellene látnia. És lám, most itt a lehetőség.)

Ha már Mercury-díj, akkor említsük meg a brit Wolf Alice zenekart is, amely 2018-ban kapta meg ezt az elismerést Visions of a Life című második albumáért. Az indie-rock kedvelőinek nem kell bemutatni őket, a többiek pedig épp az egyéb hatásokért szerethetik meg a zenéjüket. 

A Glass Animals szintén innovatív brit zenekar, a pszichedelikus, elektronikus és hiphopos hatásoknak köszönhetően zenéjük bőven túlmutat a megszokott indie gitárzenén. Három-négy éve voltak a csúcson, azóta kicsit talán már ismétlik önmagukat, de élőben sokkal jobbak, mint a kidekázott hangzású lemezen. A frontemberük pedig igazi showman – ez is személyes tapasztalat. 

A Trupa Trupa egy gdanski art rock zenekar. Post-hardcore, no wave és pszichedelikus elemek fúziójából létrejövő zenéjükből olyan nyughatatlan energia sugárzik, amely már-már a Fugazi kompromisszummentes punk ethoszára emlékeztet. A csapatot a minap maga Iggy Pop dicsérte meg – ennél jobb reklám nem is kell nekik. Lehet, hogy jövőre már csak tripla gázsiért tudnák őket elhozni a Pohodára, úgyhogy aki kíváncsi a műfaj jövőjére, most nézze meg őket.

A hiphop-felhozatalból most nem Stormzyval foglalkozunk, mivel őt sokan ismerik nálunk, inkább a JPEGMafia néven futó experimentális szövegelőt mutatjuk be, aki a keresztségben a Barrington Hendricks nevet kapta. Amellett, hogy diplomás újságíró, iraki és kuvaiti veterán is, aki már a hadseregben is a rasszizmus és a szexizmus ellen szólalt fel, és ezeket az üzeneteit átmentette a rap műfajába, ahová a punk felől jutott el, de sok egyéb zenei hatást is ötvöz. Szövegei gyakran szatirikusak, és legalább olyan bátrak, mint a zenei alap. Három albumot adott ki eddig, számos mixtape is fűződik a nevéhez. 

A Pohoda fesztivállal többször foglalkozunk még e hasábokon július 9-ig, a fesztivál nyitónapjáig.