No swimming!

Egy fényképfelvételen a Jordán mellett tiltó tábla, rajta héberül és angolul a szöveg, mely a vizében való fürdéstől óv: DANGER – NO SWIMMING! De miért? Miféle veszély (= danger) fenyeget? Talán annyira szennyezett volna a szent folyó? Vagy a cápáktól kell félni? Sem az egyik, sem a másik. A környéken élő nemzetek kapcsolata szennyezett és fenyegető. Mert a Jordán, az ígéret földjének bibliai határa vált a viszály almájává minden talpalatnyi földért folytatott harcban. Ráadásul Jézus megkeresztelésének történelmi helye, amiről az e vasárnapi evangélium szól, már harminc éve megközelíthetetlen, militarizált övezet, melyet még a pápa is csak helikopterből tekinthetett meg. Michelle Picirillo olasz ferences rendi szerzetes legalább jelképesen megpróbált ezen a helyzeten változtatni: amikor a régészek az egyik parton templomok és keresztelőkutak maradványait találták meg, azt javasolta, építsenek hidat egy emlékeztető táblával, hogy ennek a folyónak nem elválasztania, hanem összekötnie kell. Az ötletet azonban kisajátították a kereskedők, nyereséges üzletté vált, kis ampullákban árusítják a Jordán vizét.

ĺgy aztán a tábla, mely tiltja a folyóba lépést, a Jordánból elválasztó, fenyegető határt csinál. A fiolákkal való kupeckedés pedig mágikus talizmánná degradálja. A bibliai tapasztalat egészen más szinten figyeli ezt a folyót. Úgy tekint rá, mint hídra, mint a radikális lelki megtisztulás helyére. Már Mózes szolgájának, Józsuénak azt parancsolta az Úr: „...Kelj fel, és menj át a Jordánon, te és veled az egész nép, arra a földre, amelyet majd Izrael fiainak adok” (Jozs 1, 2). Később meg Elizeus próféta hangsúlyozza az ilyen átgázolás tisztító erejét: „...Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested viszszanyeri egészségét s megtisztulsz” (2 Kir 5, 10). Ilyen értelemben kínálta a bűnbánat tisztító keresztségét Keresztelő János is. Ám akkor csúcsosodott ki minden, amikor a parton megjelent a felnőtt Jézus: miért kell neki, Isten fiának megmerülnie tisztító vizében a Jordánnak, mely az ígéret földjének küszöbe?

Jézus új Mózes. Mint ahogyan Mózes kiszabadította a zsidókat az egyiptomi rabszolgaságból, s kivezette őket a Vörös-tengeren keresztül, úgy hív Jézus mindenkit a Jordán hullámain át a régi élet rabszolgaságából az új szabadságába. Nagyon érzékletesen fejezte ezt ki Erdő Péter, az új esztergomi érsek, hercegprímás újévi homíliájában: „Az emberi történelem háborúk, kegyetlenségek és igazságtalanságok közepette zajlik, ám Krisztus megszakította a gyűlölet és a düh láncolatát.”

S hogy a gyűlölet és düh láncolatát valóban sikerül megszakítani, nos ennek a reménynek a szimbóluma a galamb. Ahogyan Noénak hírül adta, hogy közel a szárazföld (Ter 8, 11), a galamb Jézus felett azt jelenti, a lélek is biztonsággal kiköthet, amire oly nagy a szükség a mindenféle háborúk, kegyetlenségek és igazságtalanságok közepette. E lelki szárazföld alapját Isten érintése jelenti, s a keresztség által ér el minden emberhez. Ebben és ez által Isten mindenkinek személyesen elismétli azt, ami Jézus keresztelése pillanatában hangzott el: ez az én szeretett fiam (lányom), akiben kedvem telik!

Ez a vallomás azonban a statisztikák tanúsága szerint sajnos gyakran visszautasításra, fájdalmas érdektelenségre talál. A nyugati civilizációban 92% a keresztény. Vajon hányan fogadják el igazán keresztségüket, s élik meg a gyakorlatban is? Hányan fogadták el közülük Jézust fivérüknek, s vele, mint Isten fiai és lányai, Istent Atyjuknak? Miért kellett már Bergyajevnek azt mondania, hogy „a legnagyobb ellenvetés a kereszténységgel szemben maguk a keresztények”? Miért kellett Gandhi tapasztalatának abban a megállapításban megfogalmazódnia, hogy „a kereszténység nagyon jó, de a keresztények nagyon rosszak”? Miért kellett Kierkegaard-nak azt írnia, hogy Luthernek 95 tézise volt, neki csak egy: „a kereszténységet még nem valósították meg”?

Voltaire 1773-ban azt jósolta, hogy az új kultúrában a kereszténység számára nincs hely, s hogy legkésőbb húsz éven belül megszűnik. Míg ő nem sokkal ezután a szörnyű kétségbeesés sötétjében meghalt, a kereszténység a mai napig itt van. Bergyajev, Gandhi és Kierkegaard kijelentései mégsem tükrözik teljesen az igazi helyzetet. Mégpedig azért, mert sokan voltak, akik a NO SWIMMING-táblától nem ijedtek meg, és hagyták, hogy Jézus a napi küzdelmek sebes sodrásán át a teljes élet partjaira vezesse őket.

A folyó szent vizét tartalmazó ampulla ára néhány dollár. A keresztség megtisztító vizének értéke az öröklét...

A szerző római katolikus pap