Nikolasék és a való világ

A zenei életben bekövetkező szenvedéseik, bukásaik nálam nagyobb súllyal esnek latba, mint annak a néhány előadónak a tündöklése, akik megtalálják a helyüket, hűséges rajongótábort is verbuválnak maguk köré. Nem az a gond, hogy a legtöbbjük lemarad, elfelejtődik, hanem az, hogy a tévéműsor és a körülötte lévő gépezet mindegyiküket az egekbe emeli, s a csúcsról esnek hatalmasat. Amit nyilván feldolgozni sem könnyű. Véleményem szerint nem szabad futószalagon tehetségeket gyártani, mivel a sok sebből vérző zeneipar csak egy részüket képes befogadni, s akiket befogad, még azok sem lélegezhetnek fel, meg kell hódítaniuk az egyre szűkülő piacot is.

Vasárnap este az X-Faktor döntője alatt egyetlen aggodalmam sem jutott eszembe, élveztem a műsort. Nem bújt elő belőlem a kisördög, sikerült teljesen átadnom magamat a zenének. Örült a lelkem, amikor Takács Nikolas mondta, mennyi mindent adott neki a tehetségkutató. Az eredményhirdetés után egy percig sajnáltam, hogy nem a szívünkhöz közelibb előadó diadalmaskodott, de csak egy percig. Az ilyen műsorban ugyanis mindig a legjobb győz. Akkor is, ha nem. Ráadásul Nikolas – ha minden szabályt komolyan vesznek – nem is indulhatott volna a versenyben, mivel lemezszerződést is magában foglaló exkluzív szerződése volt, s az alapszabály kimondja, hogy az ilyen előadók nem vehetnek részt benne. 2009 áprilisában kötötte a G-Mega Music Produkcióval, amely az mTon kiadóval társult. Nikolas a menedzsment és a lemezcég tudta, beleegyezése nélkül jelentkezett a műsorba. Egy üzletember, egy menedzser vásárolta ki a szerződésből (nyilván nem jó szívből…), aki mellette dolgozik, mivel ő nem rendelkezett akkora összeggel, hogy rendezze a szerződésszegése miatti költségeket. „Megegyeztünk, és nem akarok erről többet beszélni” – nyilatkozta az egyik magyarországi napilapnak a G-Mega Music művészeti vezetője, Kiss Gábor, Szekeres Adrien férje.

A tehetségek pályafutásának tévés fejezete a hétvégén lezárult. Tegnaptól már egy másik területre próbálnak meg betörni, a zeneiparba. Ott alig számít valamit, ki hányadik helyen végzett. A győztesek csak pici előnyt élveznek a legyőzöttekkel szemben. Most már a zenerajongókat kell meghódítaniuk, akik javarészt nem egyenlők azokkal, akik a szavazatokat küldték.

Az X-Fakor legvégén aztán visszazökkentem a régi kerékvágásba, jött a keserű ébredés egy bejelentés formájában. Jövő tavasszal Csillag születik lesz, ősszel indul az X-Faktor második sorozata. Bizonyára új Megasztár is lesz. Na, ezt nem kéne! Meg kellene becsülni az idén feltűnt tehetségeinket, időt hagyni nekik arra, hogy a zenei életben is gyökeret ereszthessenek. Hogy élvezhessük tehetségük gyümölcsét. Az új sorozatok indulásával már az új szereplőkre vetül a fény, a mostaniak többségét pedig elfelejtjük. Ezek a műsorok is úgy működnek, mint a feltűnési mániában szenvedő szereplőket felvonultató valóságshow-k. És ez az, ami a legjobban zavar bennük.