Németalföldi és francia grafikák

Zmeták Ernő és Danica Zmetáková gyűjteménye mintegy száz grafikai művet tartalmaz, melyek 16., 17., 18. és 19. században élt francia, flamand, vallon és holland mesterektől származnak – az aktuális kiállításra ezek közül nyolcvan művet válogattak be. Miközben a tárlat a két fő kulturális régióra, Franciország és Németalföld, illetve a mai Hollandia területén élt művészekre koncentrál, és a két régió grafikai művészetének jellegzetes vonásait szeretné bemutatni, arra is rámutat, hogy ezek hogyan inspirálták egymást. A galérián végigsétálva elmerenghetünk 17. századi katolikus és protestáns pers-pektívából megrajzolt bibliai történeteken, megcsodálhatjuk a 18. századi francia rokokó játékosságát, és elidőzhetünk a 19. század új temáiból adódó újszerű képi világ felett is.

A legrégebbi kiállított alkotás 1576-ban készült, a németalföldi Jan Ditmaer készítette. Számos olyan művet állítanak ki, melyek a holland művészetek aranykorának tartott 17. századból származnak, de a régió később élt alkotói is képviselve vannak – többek között a 18. században elő Jan Punt grafikáit is megnézhetjük. A gyűjteményből származó németalföldi művészek munkáinak azonosítása egyébként a galéria hosszan tartó munkájának eredménye, a folyamatot ugyanis jócskán nehezítette, hogy – még mielőtt a grafikák Zmeták Ernő tulajdonába kerültek volna – az előző tulajdonosok körbevágták a képeket, hogy eltávolítsák a „felesleges” papírt, így elveszett a szerző neve.

A francia művészek alkotásait kronológiailag két részre osztja a tárlat: az első a francia rokokó időszaka, amely François Boucher rokokó mesterrel zárul, a második a napóleóni háborúktól tartó időszakot öleli fel az 1855-ös párizsi kiállításig. A legkorábbi kiállított francia grafika egy 17. századból származó Miche-langelo-reprodukció, melyen Leonard Gaultier a Sixtus-kápolna monumentális freskóját örökítette meg. A rokokó művek zömét metszetek és litográfiák alkotják – köztük találjuk Jacquese-Philippe Le Bas munkáit, aki a francia rokokó egyik legismertebb rézmetszeteket készítő mestere. A későbbi időszak művei között érdemes több időt szentelni Victor Amand Chambellan reprodukcióinak, melyek a híres festő-katona, a napóleoni háborúk ütközeteit lefestő Jean Charles Langlois művei nyomán készültek.

További érdekesség, hogy egy különleges, physionotrace technikával készített portrét is megtekinthetnek a látogatók. Karl August von Hardenberg báró portréja Edme Quénedey francia festő és portrékészítő párizsi műtermében készült. Hogy rövidebb idő alatt olcsó portrék készülhessenek, Quénedey technikája mechanikus segítséggel gyorsította a munkafolyamatot. Ehhez egy fából készült, körülbelül egy méter magas szerkezetet használt, melynek egy kényelmetlen fa szék is a része volt, erre ültették az egyént, akiről a portré készült: a szerkezet képes volt az ő sziluettjét rögzíteni. Quénedey portréinak zömét egyébként a londoni British Museum őrzi, így Szlovákiában valószínűleg egyedülálló módon tekinthetünk meg ezzel a technikával készített portrét.

A holland és francia grafikusok meglehetősen eltérő utakon jártak a 19. században. A francia képzőművészek ekkortájt fedezik fel újra a régi technikákat és grafikai eljárásokat, melyeknek sokszorosításához a nyomtatás egyre modernebb technikájának lehetőségeit aknázzák ki. A grafikai technikákat elsőként politikai szatírák készítéséhez alkalmazták, illetve gazdasági és technológiai sikerek propagandáját is szolgáltak. Érdekesség, emeli ki Martin Šugár, a kiállítás kurátora, hogy a francia művészek grafikái, melyek a politikai és ipari forradalmat örökítik meg, ma is gyakran tűnnek fel a történelemkönyvek lapjain. A holland képzőművészek valamelyest eltérő célt tűztek ki maguk elé ebben az időszakban: a grafikai technikák tökéletesítésén munkálkodtak, és 16. és 17. századi flamand mesterek műveinek reprodukcióit készítették, hogy visszahozzák a holland festészet aranykorát.

A kiállítás március 25-ig  látogatható az érsekújvári Zmeták Ernő Művészeti Galériában.