Nem szabad hagyni

A vizelettartási zavar idős korban olyanynyira gyakori, hogy már-már az előrehaladott életkor velejárójának is tekinthető. A felmérések szerint minden harmadik otthon élő idős embernek kisebb-nagyobb gondja van vele. Tapasztalati tényekből kiindulva a szakemberek úgy vélik, hogy az érintetteknek csak mintegy a fele fordul e panaszával orvoshoz. Legtöbbjük hasonlóan gondolkodik, mert a vizeletcsöpögés észlelése után csupán évek múltán keresi fel orvosát. A háziorvos csaknem mindig urológushoz és nőgyógyászhoz is elküldi a beteget, annál is inkább, mert az anatómiai szerkezet miatt mindkét szakterület szorosan együttműködik a vizelettartási zavar okának megállapításában és kezelésében. Ennek az életet megkeserítő állapotnak különböző típusait különítik el az orvosok. A nők körében az úgynevezett stresszinkontinencia fordul elő leggyakrabban. Erre jellemző igazán a nevetés és a köhögés miatti vizeletcsöpögés, de ezek kiegészíthetők a tüsszentéssel, a nagyobb súly felemelésével vagy bármilyen testi tevékenységgel. A stresszinkontinenciát vélhetően a hólyagnyaknak a kelleténél nagyobb „mozgékonysága” vagy a kismedence alapján levő izmok gyengesége idézi elő. Ez utóbbi a szüléssel hozható összefüggésbe, egyebek között azzal, hogy a szülés utáni izomgyakorlatok végzése még ma sem tartozik a bevett szokások közé. Szerencsére a mulasztás pótolható, s bizonyos kismedencei izmok erősítése bármikor elkezdhető. A gyakorlat lényege az, hogy kis vizeletadagokat kell ürítenie a páciensnek. Ha ez sikerül neki, s érzi, hogy milyen izmok segítségével érheti ezt el, akkor vizeletürítés nélkül is tornáztathatja ezeket az izmokat, s ekképp csökkenthető vagy megszüntethető a vizeletszivárgás. Igen fontos az időzített hólyagtréning ismerete is. Ez a következőből áll: a beteg annak függvényében tervezi meg a vizelés idejét, hogy a vizelés után mennyi idővel észlel vizeletcsöpögést. ĺgy akkor is vécére megy a tervezett időpontban, ha nem érez vizeletürítési ingert, illetve ilyen inger esetén megpróbálja visszatartással kihúzni a „menetrendig”. Ezen módszerek együttes alkalmazásával látványos javulás érhető el. Nem hallgatható el azonban a sebészeti beavatkozás esetleges szükségessége sem.

A vizelettartási zavar másik nagy csoportja a késztetéses inkontinencia. Erre a hirtelen fellépő vizelési inger jellemző, amit akarattal nem befolyásolható hólyag-összehúzódás követ, s ennek a vizelet elcsöppenése, elfolyása lesz a következménye. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos gyógyszerek is okozhatnak ilyen panaszt. Miképp az is előfordul, hogy a betegnek valójában nincs vizeletürítési zavara, ám mozgáskorlátozottsága miatt nem ér ki idejében a vécére. Mivel a kellemetlen tünetegyüttesre van segítség, ezért nem kell, sőt nem szabad belenyugodni a kialakult helyzetbe.

Segít a hormonpótlás

A női vizeletvesztés esetenként a szülések utáni életkorban is jelentkezhet – függetlenül a vizeletvesztés mértékétől –, és az életvitelben is többé-kevésbé gondokat okoz. Ha átmeneti jelenség csupán, pl. egy felfázásos hólyaghurut tünete, kezelése viszonylag egyszerű és hatékony. Tartós fennállása esetén azonban pszichológiai problémák is kialakulhatnak. A legnagyobb számban a változó kor körüli, illetve utáni időszakban jelentkeznek e panaszok, így érthető, hogy a hormonváltozások is szerepet játszanak a tünetek kialakulásában. Természetesen számos más ok is szerepelhet. Részben ugyanis a női nemi hormonok (kiváltképp az ösztrogén) felelősek a hüvely- és húgycsőhám rugalmasságának fenntartásában. A petefészek hormontermelése a változó korban jelentősen csökken, a húgycső-hüvelyhám elvékonyodik, rugalmassága megváltozik. Sokszor ez lehet az oka a gyakorlatban oly sokszor hallott ún. hólyagsérvnek. A változó korban tartósan alkalmazott, ma már slágerterápiának számító hormonpótló kezelés hatására a nőgyógyászok gyakran észlelik a vizeletvesztés tüneteinek javulását. Természetesen ha kifejezett anatómiai eltérések észlelhetők, mint a fent említett ún. hólyagsérv esetében, tartós gyógyuláshoz gyakran hasi vagy hüvelyi műtét elvégzése vezet. Ez általában egy ún. mellső hüvelyplasztikát jelent, mely mindössze egy-két napos kórházi fekvést igényel. A műtét rövid altatásban történik, kb. 20-30 percig tart. A hasi típusú beavatkozás egy apró, a bikinivonalnál ejtett bőrmetszésből áll, a hasüreg megnyitása nélkül. A műtétek tartós, akár végleges panaszmentességhez vezetnek. A hormonpótló kezelés a fenti esetekben is igen előnyös hatású. (erf)