Nem szabad elveszíteni hitünket

Elek László: „Kitartónak kell lennünk, hiszen tudjuk, Jézus is kitartó imára buzdított mindenkit”Vas Gyula felvétele Plébános úr, elevenítsük fel néhány mondattal a kezdeteket.

Az 1989-es változás után valamennyien megelégedettséggel vettük tudomásul, hogy az addig üres püspökségek sorra be lettek töltve, sőt a megyés püspökön kívül egy vagy több segédpüspök is megkezdhette munkáját a hívek lelki igényeit szolgálva. A Szlovákiában élő magyar katolikus papság és a világi hívek abban reménykedtek, hogy magyar anyanyelvű főpásztor kinevezésére is hamarosan sor kerül. Ezt az óhajukat közös imádsággal is ki szerették volna nyilvánítani, ezért 1990. június 3-án első ízben gyűltek össze Komáromban imanapra, és gyűlnek össze azóta is minden évben.

Egyelőre azonban úgy tűnik, a magyar főpásztorért mondott imáik nem találtak meghallgatásra. Ez a tény nem szegi kedvét a híveknek?

Kitartónak kell lennünk, hiszen tudjuk, Jézus is kitartó imára buzdított mindenkit. Ha megfogadjuk Jézus szavait, miszerint „kérjetek és adatik nektek, zörgessetek és megnyittatik nektek”, igyekezetünket előbb-utóbb siker koronázza majd. Csak nem szabad elveszíteni hitünket. Azt hiszem, érzik ezt a hívők is, és az eddigi sikertelenség még buzgóbb imára sarkallja őket. Bizonyítja ezt az évről évre Komáromba zarándoklók több ezres tábora. Az imán kívül természetesen állandó kéréssel fordulunk egyházmegyénk főpásztorához, Msgr. Ján Sokol érsekhez, a Szlovák Püspöki Kar elnökéhez, Msrg. František Tondrához, valamint II. János Pál pápához, Jézus Krisztus földi helytartójához. 1995 februárjában két autóbusznyi hívősereg – papok és világiak egyaránt – kelt útra, és ment Vatikánba, hogy átnyújtsa a Szentatyának a magyar anyanyelvű főpásztor kinevezését kérő, több mint 53 ezer aláírást tartalmazó levelet. Itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar nemzetiségű püspök kinevezése nemcsak a Pozsony-nagyszombati Egyházmegyét érinti. Mi azt szeretnénk, ha minden olyan püspökségben, amelynek területén magyarok is élnek – tehát a nyitraiban, a rozsnyóiban és a kassaiban is – lenne egy-egy magyar püspök.

Mit jelentene a magyar hívők számára a magyar nemzetiségű püspök személye?

Rendkívül sokat. Elsősorban is át tudná érezni a reá bízott hívek gondjait és megfelelő hatáskörökkel is rendelkezne a problémák megoldására. Felkarolná a kispapképzést, a hivatásgondozást, lelki buzdítást adna azoknak, akik érzik ugyan magukban az elhivatottságot a papi pálya iránt, de még szükségük van bizonyos megerősítésre, támaszra. Ugyancsak nagy segítséget tudna nyújtani a papság utóképzése terén, jogköréből kifolyólag tanfolyamokat, konferenciákat szervezhetne a hazai magyar papok részére. Köztudott, hogy nagyon sok fiatal Magyarországon végzi a teológiát, akiket aztán ott is szentelnek fel. Mivel szinte valamennyien a megyéspüspök jóváhagyása nélkül tanulnak Magyarországon, itthon nem gyakorolhatják hivatásukat. Az igazsághoz tartozik, hogy a pozsonyi teológushallgatók egy része is kijut néhány szemeszter erejéig külföldre, de őket általában Olaszországba, ĺrországba, Lengyelországba küldik tanulni. A magyar püspök sokat tehetne azért, hogy a megyéspüspök beleegyezését adja magyarországi tanulmányok végzéséhez, közbenjárhatna az ott felszentelt papok hazatérése ügyében.

A Komáromi Imanapokat már évek óta a Jópásztor Alapítvány, illetve a Jópásztor Társulat rendezi. Mit kell tudnunk ezekről a szervezetekről?

Elsődleges küldetésük a Komáromi Imanapok előkészítése és megrendezése, valamint hasonló jellegű kezdeményezések segítése. Ezenkívül támogatni szeretnék a magyar nyelvű hitoktatást, valamint a hitoktatók felkészítését, és a pénzügyi lehetőségek szerint az egyes plébániákat is. Ezen célok elérése érdekében más jogi, egyházi és magánszemélyekkel is együttműködnek. Szakmai sikerként könyvelhető el, hogy idén a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a Jópásztor Alapítványt bízta meg egy egyházi jellegű pályázat lebonyolításával. A Jópásztor Társulatról és Alapítványról részletes információkat a www.jopasztor.szm.sk című honlapunkon találhatnak.